2009. április 27., hétfő

Ébredj fel




Gyulladt testedre az éj leszáll
Eső szakad szakadatlanul
A fehér csempék közt a tér sivár
Felhőhad az égen felvonul

Az orvos jól beszél, a rímtelen közöny
Megdermeszt, bár nem is hallhatod
Görcsösen hiszem, hogy jön rád még öröm
Ahogy beadja a komor oldatot

Ébredj, éledj, ha fáj is, nyisd fel a szemedet
Mozdulj, virradj, máris, mondd ki a nevemet
Kelj fel, egy jel kell, egy sóhaj, minden perc nehezebb
Törd meg a csöndet egy szóval, én nem kérek egyebet
Soha már

Sápadt arcodon a láz dereng
Koldus lelkeden átfúj a szél
Az ágyad és a szíved meghasadva reng
Köd mögött a hold, mint aki fél

Az álom partján aztán hozzád lép egy árny
Díszruháját karddal vágja szét
Úgy borul föléd, mint angyal hordta szárny
Szent Márton rád teríti fényes köpenyét

Ébredj, éledj, ha fáj is, nyisd fel a szemedet
Mozdulj, virradj, máris, mondd ki a nevemet
Kelj fel, egy jel kell, egy sóhaj, minden perc nehezebb
Törd meg a csöndet egy szóval, én nem kérek egyebet
Soha már

Ébredj fel



Olyan hirtelen, és gyorsan történt minden...23 nap alatt, még fel sem fogtuk mi történik, máris gyászolhatunk.

Most inkább csak szavak nélkül szólok hozzád...
Hiányod fájdalmas

5 megjegyzés:

Whistler írta...

szép dolgokat és szép emlékeket hagyott itt nektek maga után... borzasztó belegondolni, hogyha én elsírom magam, te mit élhetsz át
emléke Tényleg örökké él

Névtelen írta...

Ki (volt) ő?
Nevet sehol se látni...

tomi írta...

nagypapám...akit nagyon szerettem
(még mindig nem szeretem a névtelen kommenteket)

Unknown írta...

Hát mátékám, nem könnyű az biztos...ahogy neked sem volt az :S nyugodjanak mindketten békében, és azt kívánom együtt nézzék fent az újpest-fehérvár meccset, utána pedig a bajnokavatást :)

Névtelen írta...

23 nap, sokkoló..
Ennyi az élet, szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy mi még vagyunk...
Pár hete én is átéltem valami hasonló érzést, mikor egy távoli, bár szeretett rokonom hagyott itt hasonló betegség miatt... De ez 23 nap...
Részvétem

D. Péter