Igazság szerint nagyon szép az élet! Az is igaz, hogy eléggé hanyagoltam az írást mostanában! Mentségül tudom felhozni hogy közben volt egy EFOTT, voltam Diósjenőn, meg Kecelen majdnem egy hetet! Haverok, buli, család, barátnő!
Efottról sem tudtam még egy épkézláb bejegyzést összekreálni, nagy valószínűséggel már nem is fogok. Nincs rá affinitásom :)
A kedvenc sztorim akkor is az, amikor a kocsiknál iszogattunk, és a mellettünk lévő nyaralóba nem tudtak bemenni, mert valaki annyira ráállt a garázsajtóra, hogy nem tudták felbillenteni, alatta meg ugyancsak nem fértek be! Máté, aki borzalmas segítőkész(pláne fél üveg bacardi után) mondja nekünk, hogy 4en emeljük fel a kocsit és rakjuk arrébb! Én meg elkezdtem röhögni, mert elkézeltem magunkat, de végül máté fapofájából tudatosodott bennem, hogy ő ezt tényleg komolyan is gondolja! Próbáltam lebeszélni róla, de lasziban komoly társra talált, és nimród is követve őket elindultak a társaságnak "segíteni"! Végül kiderült h mátéka a tulaj feleségének a kocsiját akarta odébbvonszolni! A brigád mosolyogva megköszönte a fiúk segítőkészségét :) Mindenesetre kivi lettem volna a nőci fejére, amint vakargatja a kis buksiját, hogy ő tkp nem is ide állt, és hogyan került arrébb a kocsika! Az est folyamán, csak hogy máté kiélhesse az arrébbvonszolós vágyát, csak arrébb kellett pakolnunk egy sátrat, hogy a lányok sátorajtaja a miénkre nézzen :D
Remélem többet nem jön elő ez a fóbiája, hogy mindegy hogy mit, csak tegyük már arrébb! És itt arra kérném a barátaimat, emlékezzenek csak erdélyben mit is csinált azzal a szegény szerencsétlen kék törülközővel... aki nem ismeri a sztorit, megtekintheti youtube-on... erdély 2007 címen :)
Nagyon nagyon zajlik az élet, a két hónapos szünidőmből már egy el is szaladt! De az tuti h nemigen volt még ilyen tartalmas hónapom.... csak a pénz ne szaladna ennyire...
Efottról még annyit, hogy teszek majd fel képeket, remélem hamarosan lesz rá érkezésem!
A képekről talán még annyit, hogy nimród úr kicsit túlzásba esett, mondhatni elborult!
8gigányi képet csinált az 5 nap alatt! Ezzel csak az a baj, h ami nekünk kellett, az 2 giga! Mármint a számomra értékes képek! tehát dúrván olyan 3000képet kellett kitörölgetnem, nem hazudok, 5 órámba telt! Kösz nimi ;-)
1 hét és kezdődik a játékok játéka, szerintem mindenki nagyon várja már!
A 29. én megrendezésre kerülő leaving party szervezése is gőzerővel folyik, ha minden meghívott eljön, talán tényleg átlépjük az eddigi nálam tartott "kisebb" bulikat, és valami nagy őrültség fog kisülni belőle! Bízom benne hogy tényleg sokan eljönnek, de 20-25 ember már most biztosra mondta, a másik 20 még kérdéses :)
Tegnap este sikerült hosszú idő után újra kilátogatni egy Újpest meccsre...ez épp a fáy utcában volt most, és az 55.percben ott is hagytam a fiúkat a picsába, a 3. bekapott gól után.... lassan az utolsó reményszikrák is kihalnak belőlem, hogy valaha is bajnok lesz a csapat! 11 éve járok Újpest meccsekre, 11 éve bízom egy nagyobb sikerben, de szerintem még jó pár évet várhatok!
Meccs után egy órás fehérház, szabival, mátéval, zsoltival, aminek csúnya vége lett, de a zp-be(jobb híján) valahogy még letaláltunk! Kifejezetten kellemes kis este volt...
Ahogy minden este az... nagyon nagyon nehéz lesz majd visszamennem...
2008. július 30., szerda
2008. július 19., szombat
Hitvány őrület
A csütörtöki napról talán ne is beszéljünk túl sokat, az eddigi legdúrvább nap volt, egyrészt a felhozatal miatt, másrészt mi magunk is itt léptük át saját magunk tűrőképességét, mindent beleértve!
A Badár stend up-ja botrányosan rossz volt, mégis valahogy végighallgattuk, feltöltődésnek kíváló volt, red bull persze hogy mindig segít...
Sikerült ottragadni egy Csókolom koncerten, tényleg tök véletlen...nehéz elmondani amit, és ahogyan ők csinálnak a zenével, az énekes hölgy roppant dúrva, az 50-es éveit tapossa már-már... 3 számot bírtunk, majd le is döglöttünk a nagyszínpadhoz, HS7-re várva, bízván abba, hogy nekem ez lesz a nap fénypontja! Hát sikerült! Olyan fergeteges koncertet adtak a srácok, hogy még feledhetetlenebbé tették nekem az efott-ot... Azon teljesen elmentem...
Majd valami csoda folytán, laci rábeszélt hogy hallgassak bele gangsztába... belehallgattam...de tényleg ennyi, semmi több, ők nem tudtak megfogni, de adtam rá esélyt nekik!
Utána jött a P.A.S.O, amin aki ismeri őket talán nem kell ecsetelnem milyen bulit varázsoltak a nagyszínpadnál...
Majd jött a kispál, tudom tudom :) vicces hogy elmentem rá... régen nagyon nagyon nagyon nem hallgattam, de mára már úgymond szeretem is...de lehet ez inkább a kiscsillag hatása, de nem bánom! Talán erre mondják hogy mindenki képes a változásra, és változunk is... hát én is...
persze :)
ez volt a halál nap! Ha nimi hozná a képeket, mellékelnék is. Nimródunk a press belépőjével, tkp bárhova bemehet, fotózhat! És fotózik is! Bár szerintünk néha elviszi a munkája a kis eszét, 2 nap alatt kicsit sok a 4 giga képanyag :D:D:D
Az őrületes estékre rátett hogy nagyon nem pihentem ki magam se ma, se tegnap, ennek legfőbb oka hogy megismertem egy nagyon édi lánnyal, és hát vele így elvagyunk esténként! 4 órácskámat azért megalszom, mielőtt bárki aggódna :D
A tisztálkodás nem egyszerű feladat, valahogy megoldjuk, a környékünkön 4 zuhanyzó van, a több ezer sátorra, így néha nagy a sor, továbbá a víz is csaphideg, és ha lehúzzák a wc-t, megáll a víz! Szóval vannak vicces dolgok, de ez hozzá is tartozik! Ma hideg víz alatt pl széjjel kaszaboltam a pofikámat a borotvával, pedig épp az lett volna a cél hogy ne szúrjak senkit, erre cserébe elrondítom az arcom!
A dohány shop-ban pl minden alkalommal elkérik a lányok a személyimet! Annyira aranyosak, mondom is nekik, azt mondja az összes hogy 17-nek néz... bókok egymás hegyén hátán :)
Pénteken, azaz tegnap Jazzékiel, Balkán Fanatik, Kiscsillag, Korda Gyuri, és Quimby volt a sorrend!
Az utolsó 3 olyan szinten elvitt mindket, hogy még mindig nem jöttünk vissza róla!
Gyuri bácsi csinált megint egy teltházas koncertet, ez kell a népnek, mamma-ma...
Klárika pedig elénekelte Celine Dion titanic-os számát! Ott volt vége mindennek!
Meg a végén a Quimby, ami már lehet a tetemes sörmennyiség elfogysztása miatt csinált minket meg végleg...
Nimród baszott hozni a képeket, így bukó minden! Ilyen egy médiás élete... borzalom...
"Otthon aludjál"
"El kéne kezdeni akkor keményen inni" (5 sör után)
"Az evés és az alvás, nem mehet az ivás rovására"
"Ennek van jövője"
"Tud valaki hízódisznót újvárosba? "
A Badár stend up-ja botrányosan rossz volt, mégis valahogy végighallgattuk, feltöltődésnek kíváló volt, red bull persze hogy mindig segít...
Sikerült ottragadni egy Csókolom koncerten, tényleg tök véletlen...nehéz elmondani amit, és ahogyan ők csinálnak a zenével, az énekes hölgy roppant dúrva, az 50-es éveit tapossa már-már... 3 számot bírtunk, majd le is döglöttünk a nagyszínpadhoz, HS7-re várva, bízván abba, hogy nekem ez lesz a nap fénypontja! Hát sikerült! Olyan fergeteges koncertet adtak a srácok, hogy még feledhetetlenebbé tették nekem az efott-ot... Azon teljesen elmentem...
Majd valami csoda folytán, laci rábeszélt hogy hallgassak bele gangsztába... belehallgattam...de tényleg ennyi, semmi több, ők nem tudtak megfogni, de adtam rá esélyt nekik!
Utána jött a P.A.S.O, amin aki ismeri őket talán nem kell ecsetelnem milyen bulit varázsoltak a nagyszínpadnál...
Majd jött a kispál, tudom tudom :) vicces hogy elmentem rá... régen nagyon nagyon nagyon nem hallgattam, de mára már úgymond szeretem is...de lehet ez inkább a kiscsillag hatása, de nem bánom! Talán erre mondják hogy mindenki képes a változásra, és változunk is... hát én is...
persze :)
ez volt a halál nap! Ha nimi hozná a képeket, mellékelnék is. Nimródunk a press belépőjével, tkp bárhova bemehet, fotózhat! És fotózik is! Bár szerintünk néha elviszi a munkája a kis eszét, 2 nap alatt kicsit sok a 4 giga képanyag :D:D:D
Az őrületes estékre rátett hogy nagyon nem pihentem ki magam se ma, se tegnap, ennek legfőbb oka hogy megismertem egy nagyon édi lánnyal, és hát vele így elvagyunk esténként! 4 órácskámat azért megalszom, mielőtt bárki aggódna :D
A tisztálkodás nem egyszerű feladat, valahogy megoldjuk, a környékünkön 4 zuhanyzó van, a több ezer sátorra, így néha nagy a sor, továbbá a víz is csaphideg, és ha lehúzzák a wc-t, megáll a víz! Szóval vannak vicces dolgok, de ez hozzá is tartozik! Ma hideg víz alatt pl széjjel kaszaboltam a pofikámat a borotvával, pedig épp az lett volna a cél hogy ne szúrjak senkit, erre cserébe elrondítom az arcom!
A dohány shop-ban pl minden alkalommal elkérik a lányok a személyimet! Annyira aranyosak, mondom is nekik, azt mondja az összes hogy 17-nek néz... bókok egymás hegyén hátán :)
Pénteken, azaz tegnap Jazzékiel, Balkán Fanatik, Kiscsillag, Korda Gyuri, és Quimby volt a sorrend!
Az utolsó 3 olyan szinten elvitt mindket, hogy még mindig nem jöttünk vissza róla!
Gyuri bácsi csinált megint egy teltházas koncertet, ez kell a népnek, mamma-ma...
Klárika pedig elénekelte Celine Dion titanic-os számát! Ott volt vége mindennek!
Meg a végén a Quimby, ami már lehet a tetemes sörmennyiség elfogysztása miatt csinált minket meg végleg...
Nimród baszott hozni a képeket, így bukó minden! Ilyen egy médiás élete... borzalom...
"Otthon aludjál"
"El kéne kezdeni akkor keményen inni" (5 sör után)
"Az evés és az alvás, nem mehet az ivás rovására"
"Ennek van jövője"
"Tud valaki hízódisznót újvárosba? "
2008. július 17., csütörtök
Status report
A csodálatos technikának köszönhetően egy aranyos kis hajócskán sikerül megírnom ezt a bejegyzést a Dunán!
Rengeteg inger ér itt minket, próbáljuk nem elfelejteni, hogy legyen majd mit írni később(máté arrébb akar rakni egy idegen kocsit, majd később egy sátrat is, karszalag kálvária, ismerd meg dunaújváros benzinkútjait, avagy hajsza egy zacskó jégért, majd koktélkeverés a kalaptartón, álá Cuba Libre, tescoban zsemleszeletelés, majd később vettünk egy kést!
Egy nagyon nagyon erős kezdés után, egy még fergetegesebb bulin voltunk az első nap!
Vadfruttik, Zanzibár,Bikini,Republic...majd később még levezettünk egy 3 óra táncikálással! Életemben nem táncoltam még ennyit az tuti!
Ma még dúrvább a program, HS7, P.A.S.O, kispál, és újra a jager sátor!
Menni is kell azonnal sajnos, Badár Sándorra!
Majd még jelentkezünk!
2008. július 12., szombat
Lágy esti móka
Érdekesebbnél érdekesebb dolgok, történetek, másnapi ködös történetek, hogy ki hol és ki kivel aludt! Óriási volt, mindenki próbálta csillogtatni a mixertudományát, ezért finomabbnál finomabb koktélok születtek! A győztes, egyértelműen a szabolcs és én általam kevert baracklekváros whiskey kóla lett! Csodálatos ízvilág :) Itt jegyezném meg h ezt amint elkészítettük és megkóstoltuk, le is védettük! Senki ne próbálja utánunk csinálni :D
Volt foci, volt fürdés, és 3 fanatikus még a pokert sem tudta kihagyni! Így ment haza sanyi plusz 5ezerrel :)
Kétlem hogy lesz még egy "buli" nálam a nyáron, mivel meguntam a szervezést!
Azon kívül hogy mátéval jócskán bele kellett nyúlnunk a pénztárcánkba, voltak akik megint nem jöttek el! Tudom hogy lehetetlen összeszedni mindenkit, de most siekrülhetett volna! Én már ezt meguntam bevallom!
De nem panaszkodom, fantasztikus este volt! Félelmetes fogyásztás volt :)
Lesz majd még egy levaing party 2008 is augusztus végén!
Már most mondom h mindenki meg van hívva! Fele úgysem jön :)
Köszönöm az estét azoknak, akik jól érezték magukat, és ráértek arra, hogy együtt legyen egy kicsit a társaság!
Jövő hét efott őrület!
wáááá
u.i.: megtalálod a lecsúszott, koravén, alkoholista BKV dolgozót a képek között? :P
2008. július 11., péntek
2008. július 6., vasárnap
Könnyes búcsú
Odafent nehezen bírták. A Földről nézve csak egy felhő közeledett, ám abban a felhőben sokmillió visszatartott könnycsepp gyűlt. Talán évtizedek óta. Hogy a meccs vége után néhány perccel eleredjen.
A pincérek is sírtak, a zongorista is abbahagyta a játékot.
Az emberek türelmesen megvárták amíg eláll az eső, majd az alkalmi pódiumnál meghallgatták az IKONT.
Aki néhány szó után éppen úgy tett, mint az égi kávéház vendégei.
És ahogyan a szurkolók közül is sokan.
Csend volt, aztán hangzavar.
Hiszen bárkit vethet bárhová a sors, ha van hová hazamennie, nem érheti baj. És bárhol is él, ide mindig hazajön.
Ahogyan az összes legenda, ahogyan az összes szurkoló.
Ahogyan minden olyan ember, aki a szívét adja.
Mert ehhez a játékhoz, ehhez a világhoz „csak” az ember élete kell.
A pincérek is sírtak, a zongorista is abbahagyta a játékot.
Az emberek türelmesen megvárták amíg eláll az eső, majd az alkalmi pódiumnál meghallgatták az IKONT.
Aki néhány szó után éppen úgy tett, mint az égi kávéház vendégei.
És ahogyan a szurkolók közül is sokan.
Csend volt, aztán hangzavar.
Hiszen bárkit vethet bárhová a sors, ha van hová hazamennie, nem érheti baj. És bárhol is él, ide mindig hazajön.
Ahogyan az összes legenda, ahogyan az összes szurkoló.
Ahogyan minden olyan ember, aki a szívét adja.
Mert ehhez a játékhoz, ehhez a világhoz „csak” az ember élete kell.
2008. július 5., szombat
KOKO
Valakiért kiállni összetartozást jelent. Szeretetet, bizalmat, hűséget, az erkölcsi aranyszabály tiszteletét.
Tiszteletet egy élő legenda előtt, egy ikon előtt, és természetesen önmagunk, az Újpest Család előtt.
Sokan azt kérdezték, miért nem álltunk ki ugyanígy korábbi legendáinkért. A válasz nem könnyű. Talán könnyebb volt beletörődni, talán kényelmesebb volt mindig minden változást elfogadni, talán nem volt bennünk elég tisztelet.
Ám senki sem felejtette el őket, mert a miénk Szusza Ferenc. A miénk Bene Ferenc, a miénk Zsengellér Ábel, a miénk a Fogl-gát, a miénk Szűcs Sándor, a miénk Baróti Lajos bácsi, Várhidi Pali bácsi, és a miénk Göröcs Titi bácsi.
És a miénk Törő, és a Fazekas Laci. Miénk a legendás Tóth Zoli, és a miénk Véber Gyuri. És a miénk Kiss Sanyi, és a miénk Kisznyér Sanyi és Rostás Sanyi. És a miénk Bácsi Sanyi. És a miénk Szlezák Zoli.
És a miénk Kovács Zoli.
És a miénk az összes szurkoló. A százhuszonhárom évvel ezelőtti és a mai szurkolók is mindannyian a mieink. Kivétel nélkül. Egytől-egyig mindannyian a mieink.
És minden olimpiai bajnokunk, Európa-bajnokunk, világbajnokunk.
És ezüstérmeseink.
És bronzérmeseink.
És esetleges utolsó helyezettjeink is a mieink.
És a mieink voltak azok is, akik elhagytak minket, és azok lettek, akik máshonnan érkeztek, mert az út ugyan lehet kacskaringós, a lényeg, hogy igaz legyen.
Előttem van egy fiatalember arca, akit első meccse végén vastapssal üdvözölte a közönség.
Előttem van egy fiatalember arca, aki többször segített a klubnak, amikor bajban volt.
Előttem van egy fiatalember arca, aki hűségből példát mutat.
Aki felelősséget vállal a csapat helyett is, ha gyengébbek az eredmények,
Egy harcost látok, aki ugyanúgy áll fel a padlóról egy sérülés után, ahogyan góljaival állított fel mindenkit a derbik végén.
Egy férfit látok, akire a gyermekek felnézhetnek, és példaképnek tekinthetik.
Nagyon, de nagyon meg kell becsülnünk a legendáinkat!
Látok egy zokogó férfit a Népstadionban 2006. szomorú tavaszán.
És látom magam előtt most is, ahogyan vívódik, ahogyan megszakad a szíve, mert ő itt van otthon, élhet bárhol is, Ő ide jön haza.
Neki köztünk van helye.
Az ikonokat nem lehet eltüntetni. Az ikonok maradnak.
A kilencvenkettedik perc.
A csoda.
Az Újpesti Csoda!
A száz gól. A száz labda a pályán. Az erő, ami hihetetlen pillanatokban tört elő.
A könnyek. Az örömé, a bánaté, az emberé.
És a mi életünk is. A góljai utáni büszkeség, ami nekünk is erőt adott minden pillanatban.
Azok a gólok, amelyekre a legnehezebb pillanatainkban is emlékezni tudunk.
És amelyekre emlékezni is fogunk.
Mert a szomorú napokat a szép emlékek teszik elviselhetővé.
A kilencvenkettedik percben már senki sem számít igazán fordulatra.
A kilencvenkettedik percben általában nem történnek csodák.
A kilencvenkettedik percben sok meccsen már nem történik semmi.
A kilencvenkettedik percben már csak azok hisznek a győzelemben, akiket a szívük visz előre.
Emlékeztek, a hetvenkilencedik perc táján senki sem hitt igazán a csodában. Vermes Krisztián mégis visszaadta a hitet.
Azt hittük, hogy ez a történet vége, de tévedtünk.
Mert ezt a forgatókönyvet az égben írták, az égi kávéházban.
Lila-fehér tollal.
Dupla csavarral, ügyet sem vetve a szívbajosokra.
És akkor egy párharc, amiből elindult Kovács Zoli, és a hálóba gurított.
A kilencvenkettedik percben.
A stadion felrobbant, mindenki kisgyerekként ugrált.
Most itt vagyunk. Ez a mi kilencvenkettedik percünk. Egyetlen ember áll a lelátón, és mi mindannyian őt akarjuk utánozni. Nem hibázhatunk, ahogyan ő sem hibázott. Hitet kell adnunk neki, ahogyan az ő góljai hitet adnak nekünk a szomorú napjainkon.
Legendáink nélkül üres a Szusza Ferenc Stadion. Legendák nélkül semmit sem ér a történelem.
Az ikonokat nem lehet egyszerűen levenni a falról.
Az IKONOK maradnak!
Kovács Zoli, velünk maradsz!
Hajrá Lilák!
Tiszteletet egy élő legenda előtt, egy ikon előtt, és természetesen önmagunk, az Újpest Család előtt.
Sokan azt kérdezték, miért nem álltunk ki ugyanígy korábbi legendáinkért. A válasz nem könnyű. Talán könnyebb volt beletörődni, talán kényelmesebb volt mindig minden változást elfogadni, talán nem volt bennünk elég tisztelet.
Ám senki sem felejtette el őket, mert a miénk Szusza Ferenc. A miénk Bene Ferenc, a miénk Zsengellér Ábel, a miénk a Fogl-gát, a miénk Szűcs Sándor, a miénk Baróti Lajos bácsi, Várhidi Pali bácsi, és a miénk Göröcs Titi bácsi.
És a miénk Törő, és a Fazekas Laci. Miénk a legendás Tóth Zoli, és a miénk Véber Gyuri. És a miénk Kiss Sanyi, és a miénk Kisznyér Sanyi és Rostás Sanyi. És a miénk Bácsi Sanyi. És a miénk Szlezák Zoli.
És a miénk Kovács Zoli.
És a miénk az összes szurkoló. A százhuszonhárom évvel ezelőtti és a mai szurkolók is mindannyian a mieink. Kivétel nélkül. Egytől-egyig mindannyian a mieink.
És minden olimpiai bajnokunk, Európa-bajnokunk, világbajnokunk.
És ezüstérmeseink.
És bronzérmeseink.
És esetleges utolsó helyezettjeink is a mieink.
És a mieink voltak azok is, akik elhagytak minket, és azok lettek, akik máshonnan érkeztek, mert az út ugyan lehet kacskaringós, a lényeg, hogy igaz legyen.
Előttem van egy fiatalember arca, akit első meccse végén vastapssal üdvözölte a közönség.
Előttem van egy fiatalember arca, aki többször segített a klubnak, amikor bajban volt.
Előttem van egy fiatalember arca, aki hűségből példát mutat.
Aki felelősséget vállal a csapat helyett is, ha gyengébbek az eredmények,
Egy harcost látok, aki ugyanúgy áll fel a padlóról egy sérülés után, ahogyan góljaival állított fel mindenkit a derbik végén.
Egy férfit látok, akire a gyermekek felnézhetnek, és példaképnek tekinthetik.
Nagyon, de nagyon meg kell becsülnünk a legendáinkat!
Látok egy zokogó férfit a Népstadionban 2006. szomorú tavaszán.
És látom magam előtt most is, ahogyan vívódik, ahogyan megszakad a szíve, mert ő itt van otthon, élhet bárhol is, Ő ide jön haza.
Neki köztünk van helye.
Az ikonokat nem lehet eltüntetni. Az ikonok maradnak.
A kilencvenkettedik perc.
A csoda.
Az Újpesti Csoda!
A száz gól. A száz labda a pályán. Az erő, ami hihetetlen pillanatokban tört elő.
A könnyek. Az örömé, a bánaté, az emberé.
És a mi életünk is. A góljai utáni büszkeség, ami nekünk is erőt adott minden pillanatban.
Azok a gólok, amelyekre a legnehezebb pillanatainkban is emlékezni tudunk.
És amelyekre emlékezni is fogunk.
Mert a szomorú napokat a szép emlékek teszik elviselhetővé.
A kilencvenkettedik percben már senki sem számít igazán fordulatra.
A kilencvenkettedik percben általában nem történnek csodák.
A kilencvenkettedik percben sok meccsen már nem történik semmi.
A kilencvenkettedik percben már csak azok hisznek a győzelemben, akiket a szívük visz előre.
Emlékeztek, a hetvenkilencedik perc táján senki sem hitt igazán a csodában. Vermes Krisztián mégis visszaadta a hitet.
Azt hittük, hogy ez a történet vége, de tévedtünk.
Mert ezt a forgatókönyvet az égben írták, az égi kávéházban.
Lila-fehér tollal.
Dupla csavarral, ügyet sem vetve a szívbajosokra.
És akkor egy párharc, amiből elindult Kovács Zoli, és a hálóba gurított.
A kilencvenkettedik percben.
A stadion felrobbant, mindenki kisgyerekként ugrált.
Most itt vagyunk. Ez a mi kilencvenkettedik percünk. Egyetlen ember áll a lelátón, és mi mindannyian őt akarjuk utánozni. Nem hibázhatunk, ahogyan ő sem hibázott. Hitet kell adnunk neki, ahogyan az ő góljai hitet adnak nekünk a szomorú napjainkon.
Legendáink nélkül üres a Szusza Ferenc Stadion. Legendák nélkül semmit sem ér a történelem.
Az ikonokat nem lehet egyszerűen levenni a falról.
Az IKONOK maradnak!
Kovács Zoli, velünk maradsz!
Hajrá Lilák!
2008. július 1., kedd
LoNg WaY HoMe
Ezt is megéltem! :)
Újra ITTHON kicsit hoszabb ideig 1 év után!
Biztos vagyok benne hogy remek lesz!
Márcsak azért is mert túl sok ember fog róla gondoskodni :)
Madness: let's start!
Újra ITTHON kicsit hoszabb ideig 1 év után!
Biztos vagyok benne hogy remek lesz!
Márcsak azért is mert túl sok ember fog róla gondoskodni :)
Madness: let's start!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
