Dark Temptation

MarketING...hiszen valamilyen szinten mindenkire hatnak a reklámok, így rám is...
Ma sikerült beszereznem egy ilyet:



Természetesen nem emiatt a fantasztikusra sikerült reklám miatt vettem meg...hanem az illata miatt, ami tényleg magával ragadott...de tudat alatt biztos hogy a reklám hatása miatt emeltem le a polcról azzal a szándékkal hogy megszagolom...szóval nekem szépen eladták :)

Talán kis naivan az ember tudatalattiában az is benne van, hogy majd a buszon egy szőke bombázó beleharap a formás kis fenekembe, és este az ágyamba köt ki, és talán mindannyian szeretnénk ekkora császárok lenni mint ez a kis csoki fiúcska...amúgy szerintem tényleg nagyon aranyos a reklám... (csak azok számára töltöttem fel akik nem a televízió bűvöletében élnek)

Még mielőtt elfelejteném: minden kedves Jeromos ismerősömnek nagyon sok Boldog Névnapot Kívánok...

Gondolkoztatok már azon hogy az életben mennyi de mennyi felesleges dolgot csinálunk? És nem csak feleslegeseket, hanem haszontalanokat!
Persze az ember arra törekszik hogy elfoglalja magát, és olyan dolgokkal amik neki örömöt szereznek, vagy éppen hasznosnak véli abban a bizonyos pillanatban...
Ez lehet akár egy sörözés a haverokkal, egy film, egy jó könyv, netezés, utazás, szex, tanulás, kapcsolatteremtés, bulik, és ezernyi minden! Nincs is kedvem töb példát írni biztos értitek!

De arra mi motiválja az embert, hogy leüljön játszani egy olyan játékkal ami felbassza az agyát teljes mértékig, és tudja előre hogy a végén jön az idegroham, vagy épp hogy egy olyan szekér után fusson amiről tudja hogy nem veszi föl, olyat tanuljon ami nem érdekli, olyannal bújjon ágyba akivel tudja hogy nem lesz jó, vagy egy olyan munkahelyen tegye ki a szívét lelkét, ahol tudja hogy soha az életben egy fikarcnyi elsmerést sem fog kapni...

Én is rengeteg értelmetlen dolgot csináltam már életemben, hülyeségeket, amiket már bánok...nézzünk csak párat...

- lófarkat növesztettem(szerencse hogy a kompromitáló képek a családi házban vannak és nem a neten)
- 7 évig "szenvedtem" edzéseken napi szinten hogy aztán semmire se vigyem, az egykori csapattársam pedig már Olimpiai Bajnok.
- sosem tanultam az iskolában (érettségire sem, ezt bánom a legjobban)
-lementem (többször is) a bank nevű discoba(ráadásul előtte addig vodkáztunk mindig míg...)
- 9.ben nem hajtottam rá időben arra a lányra akire kellett volna...
- megkóstoltam karácsonykor a halászlevet amikor még a szagától is rosszul vagyok(ugyanezen az estén elvittem egy számomra (vad)idegen fiút a szentmisére ki tudja hogy miért)
- szilveszterkor már 11kor ''aludtam" pedig én voltam a házigazda
- kimentünk 2004 ben az olimpiai gép elé, 4 órát álltunk a hungárián dugóban, és olimpikonokat pedig egy titkos kijáraton vitték ki a reptérről...
- nem becsültem aki szeretett
-egy héten 2 úszószemüveget hagytam el
- 2 havi keresetemből vettem egy telefont, ami jelenleg a fiókomban porosodik, és kereken 0 ft-ot ér
- feladtam egy jó állást
-hazasétáltam a duna plázából
- felboultam a réten a kispolskimmal, ráadásul egy olyan emberrel aki akkor még fontos volt számomra, mára már azt sem tudom éle e még...
-belekeveredtem egy csúnya verekedésbe
-1 napig gondolkoztam, hogy mikor kihoztak a műtőből tényleg a moll évát láttam e, vagy csak ennyire kába voltam...

stb...
stb...
stb...

A legújabb hülyeségem hogy belebolondultam fruzsiba :) ugye kire milyen hatással van ez a "hülye" vacsoracsata :)

NA meg hogy bátran fogadtam az Újpestre(hisz vezetjük a tabellát), és buktam is 6rongyot hirtelen.

Amúgy rájöttem miért játszok idegesítő játékokat! Imádok nyerni! És csodás érzés amikor tudod hogy nem sok esélyed van a győzelemre és mégis Te nyered a meccset egy rövidítéssel Federer ellen, vagy épp hogy 4 éve bajnok vagyok a barcelonával egy manager játékban! Az a játék mindig felhívja a figyelmemet rá, hogy mióta játszok vele(ez már csak ilyen kis kedves játék)... 4day 3h 23min...bravo Tomi...nem semmi... értelmetlen baromság ami a pillanatnyi örömöt okoz, majd tovaszáll, megunod, és a végén rá sem bírsz nézni... 4 elvesztegetett nap...amit talán hasznosabban is eltölthettem volna...
De nem vagyok biztos benne hogy érdemes ezen filózni... mindenki máshol(másban) taláná meg a maga 4nap 3óra 23 percét...

Még magam megnyugtatására annyit leírnék, hogy életem eddigi főbb állomásai, szakaszai, lépcsőfokai sikeresek voltak, és boldogan teltek el ha összegezni akarnám az eddigi életem!
Tudatos is volt, és a szerencsének, véletlennek is köszönhető.
És ki tudja, talán hamarosan megint újabb változás elébe nézek...
Hogy mi hiányzik az életemből?
Nick Hornby a Pop csajok, stb-ben tökéletesen leírja...

RETRO 1984 (Pulzus) KFT

Önmagában botrányos, nevetségre méltó, és egy kicsit szánalmas is ez a produkció, mégis egy országszerte méltán híres együttesről van szó mégpedig a KFT-ről! Szerintem ha ma visszanéznék Laár Andrásék ezt a felvételt, sírnának a röhögéstől ők is önirónikusan!

Az afrika című számuk ekkor még nem is volt ismert sláger, mégsem változott szinte semmit a hangzás 84 óta! Én azt mondom inkább az előadásmódot tessék figyelni...botrányos!

Manapság ekkora pléjbekeket már csak a Korda házaspár vállal el!

Anno garnics vikivel szintiztünk így az általános iskolában(mód aladár, ezt csak azért írom mert már 12 éve nem írtam le) a radiátoron, miközben cikiztük az osztálytársakat... :) A dobos valami fantasztikus, neki egy mozdulatsorból áll az egész szám, és a cintányér meg sem rezzen, de még apró jelét sem mutatja hogy ahoz hozzáértek... a léggitár sem semmi...

Mindenkinél higanymozgás, bundesliga frizura amit boby megörökölne a dallasból, sztk szemüveg, buszvezetőmellény a szintisen és miegymás, no meg ami felkeltette még a figyelmem, az pedig az hogy nincs mikrofon...

A színpad mint olyan, szerintem a közeli nagybani piacról elhordták az üres ládákat, és abból felépítették ezt a lépcsőzetes valamit, majd teherauto ponyvával és fekete szétvágott kukászacskókkal lefedték...

Csak azért hoztam fel ezt példának, hogy egyszer mindenki elindul valahol... nincs ebben semmi furcsa... illetve furcsa az egész, de ez már csak ilyen...

Félresiklott Galway-i kirándulás

Máté regénybe illően mesélte el saját blogján a történteket... éppen ezért nem látom értelmét hogy bármit is írjak, inkább KATT IDE és éld át az utazást az ő szemszögéből...

High Fidelity

Nick Hornby tollából...egy régi kedvenc regényemből, amit újra leporoltam...

(Az ágyban, félig-meddig előtte, félig-meddig közben ha értitek, mire gondolok, két nappal a békülés után.)

- Nem tudom. Sajnálom. Azt hiszem, azért, mert nem érzem magam biztonságban.
- Sajnálom, Rob, de én ezt egy pillanatig se hiszem el. Szerintem azért, mert félrészeg vagy. Amikor ilyen gon­dunk volt eddig, általában ez volt a baj.
- De most nem. Most az, hogy nem érzem magam biz­tonságban. - Van egy kis gondom a „biztonság" szóval, amely az én kiejtésemben elveszti az „i" hangot. Ettől per­sze nem tűnik meggyőzőnek, amit mondok.
- És mitől nem érzed magad biztonságban?
Rövid, komor „Hah!" hagyja el a számat - a gúnykacaj művészetének tankönyvbe iíio illusztrálása.
- Ettől nem lettem okosabb.- „Túl fáradt vagyok, hogy szakítsak veled." Meg a többi. Meg Ray. Meg mintha mindig olyan... mérges lennél rám. Amiért olyan reménytelen vagyok.

- Abbahagyjuk? - A szeretkezésre céloz, nem a beszél­getésre vagy a kapcsolatunkra.
- Asszem. - Legördülök róla, s aztán csak fekszem, fél karral átölelve Laurát, és a plafont bámulom.
- Tudom. Sajnálom, Rob. Nem voltam valami... Nem éreztettem veled igazán, hogy lenne hozzá kedvem.
- És miért nem, meg tudod mondani?
- Várj csak. Megpróbálom ezt a lehető legjobban meg­magyarázni. Szóval. Azt hittem, hogy egyetlen egyszerű zsinór köt össze bennünket, a kapcsolatunk, és ha azt elvá­gom, akkor kész, vége. Úgyhogy elvágtam, de kiderült, hogy hiába. Mert nemcsak egy zsinór volt, hanem sok száz, sok ezer, mindenhol, amerre csak fordultam - hogy Jo meg­némult, amikor megmondtam neki, hogy szakítottunk, meg hogy furcsán éreztem magam a születésnapodon, meg furcsán éreztem magam... nem is a szex közben Rayjel, hanem utána, és egészen rosszul lettem, amikor egy olyan kazettát játszottam a kocsiban, amit te készítettél nekem, és folyton árra gondoltam, hogy vajon hogy vagy és... ó, mil­lió dolog. És ráadásul jobban kiborultál, mint amire számí­tottam, és emiatt is nehezebb volt... és aztán, a temetés napján... igazából én akartam, hogy ott legyél, nem az anyám. Úgy értem, azt hiszem, nagyon örült neki, de ne­kem meg soha eszembe se jutott, hogy Rayt hívjam, és akkor volt, hogy hirtelen fáradtnak éreztem magam. Nem voltam felkészülve, hogy ennyi munkával jár. Nem érte meg, csak azért, hogy megszabaduljak tőled. - Elneveti magát.
- És akkor még a lehető legkedvesebben fogalmaztad meg a dolgot?
- Tudod, hogy nem kenyerem az érzelgősség. - Azzal megpuszilja a vállamat.

A nőknek nincs igazuk, amikor a tévében nyomatott nő-imázsra panaszkodnak. A férfiak megértik, hogy nincs min­denkinek olyan cickója, mint Bardot-nak, vagy olyan nya­ka, mint Jamie Lee Curtisnek, vagy olyan segge, mint Felicity Kendallnek, és mi ezt nem is bánjuk. Világos, hogy inkább bújnánk ágyba Kim Basíngerrel, mint Hattíe Jacques-kal, mint ahogy a nők meg inkább választanák Keanu Reevest, mint Bemard Manninget, de akkor sem a test a legfontosabb, hanem a kompromisszum mértéke.

Arra nagyon gyorsan rájöttünk, hogy a James Bond-filmek-ben szereplő nők számunkra elérhetetlenek, de a legtöbben sokkal nehezebben tudtunk beletörődni abba, hogy ránk soha a büdös életbe nem fog úgy nézni egyetlen nő se, ahogy Ursula Andress nézett Sean Conneryre, vagy leg­alább ahogy Doris Day nézett Rock Hudsonre.
Ami engem illet, asszem, még nem is törődtem bele.

Kezdek hozzászokni a gondolathoz, hogy esetleg Laurá­val fogom leélni az életemet, asszem (vagy legalábbis kez­dek hozzászokni a gondolathoz, hogy amilyen nyomorultul érzem magam nélküle, jobb nem is töprengeni az alter­natívákon).
De sokkal nehezebb hozzászokni ahhoz a gon­dolathoz, hogy a romantikus szerelemről alkotott kisfiúko­ri képzetemnek - csipkés fehérneművel és gyertyafényes otthoni vacsorákkal és hosszú, izzó pillantásokkal - semmi köze a valósághoz. Ez az, amiből a nőknek nagy ügyet kel­lene csinálniuk: emiatt nem vagyunk képesek rendesen működtetni a kapcsolatainkat. Nem a zsírpárnákról van szo vagy a szarkalábakról. Hanem.... hanem... hanem a meg­becsülés hiányáról.

Swimming through sick lullabies

I'm coming out of my cage
And I’ve been doing just fine
Gotta gotta gotta be down
Because I want it all
It started out with a kiss
How did it end up like this
It was only a kiss, it was only a kiss

Now I’m falling asleep
And she’s calling a cab
While he’s having a smoke
And she’s taking a drag
Now they’re going to bed
And my stomach is sick
And it’s all in my head
But she’s touching his—chest
Now, he takes off her dress
Now, let me go

I just can’t look its killing me
And taking control
Jealousy, turning saints into the sea
Swimming through sick lullabies
Choking on your alibis
But it’s just the price I pay
Destiny is calling me
Open up my eager eyes
‘Cause I’m Mr Brightside

Faith Test

(rejtett bejegyzés)

DUB DUB DUB DUB DUB DUB DUB DUB DUB DUB DUB DUB DUB

Újra Dublin, és minden ami vele jár(Újra Illatos reszelt szőnyegbe locsolt Guinnes).... időjárási viszontagságok, és persze a drágaság, na meg a perszék, itthoni minimál partik, a szökés 4évada, play station2 non-stop, fitness, squash, spa, nem beszélve a munkakeresés szépségeiről, a nyelvtanulás nehézségeiről, na meg az együttélés varázslatos hangulatával... Évi tündér, főz, mos, vasal, takarít ránk.... el vagyunk kényeztetve az rohadt Isten...

Tegnap voltam interjún night club-ban bartendernek, pénteken kezdek egy próbanappal, majd meglátjuk mi lesz, vagy a hotelben van egy kérdéses hely, ami megintcsak nem biztos egyáltalán!

Az tuti hogy ha éjszaka helyezkedek el megint, tervben van egy kocsi vétel!

Na majd meglátjuk mi lesz!

De sok mindenem hazahúzna :)

Csak egyik sem akar annyira erősen, hogy ténylegesen meglépjem!

Ki tudja, talán így van megírva...ahogy eddig is hibátlanul volt...

Hs7 sokat segít nekem...hiányzik, meg minden ami vele jár...meg minden...

Csók mindenkinek!

Farewell Pári(Party)

Eredményhírdetés... Sosem fejeltem még le nő, ez sem én voltam ám :) Amúgy félelmetesen jó kis buli volt, a szomszédokat sajnálom kicsit, akik velünk buliztak, mert aludni nem nagyon tudtak! De hát van ilyen... 1X egy évben...

Barátaim barátnőivel kellemesen... Itatja magát a Cuba libre!

Egy gumis, egy pincér, egy fodrász, egy bank "igazgató", egy crupier, és egy művezető! Amúgy mindannyian naplopók!

És a főszervezők teljes életnagyságban!

Én nem szándékozom róla többet írni! Talán most írjanak azok kommentet, akik ott voltak, de ha nem írnak az sem baj, mindenki őrizze meg magának az élményeket! Úgyis az a legfontosabb, nem pedig az amit leírok! Ami tény, hogy 35 emberre nem volt elég a 80e HUF-os keret... Köszönjük akik eljöttek és jelenlétükkel emelték az est fényét!

FÉNYkép SZIN

HS7, Sátorközösség, és a Rippel fivérek, vagy ahogyan a sztárvilágban nevezik őket, Rippel brothers...

Hogyha már az agyadra ment a fesztivál...

Na ilyen színű karszalagom nem volt :S :D

Mielőtt belépnél a lakásba, felmutatod a karszalagot!

Kérsz egy sört a hűtőből, de a leghátsót, mert az hidegebb.

Szólnak, hogy vacsora, mire megkérdezed, hogy melyik sátornál.

Beállít a postás, mire elhívod kötelet húzni, mert kell még egy ember.

Sátrat versz a gardróbba, és össze-vissza káromkodsz, hogy a jó helyeket már elfoglalták.

Átviszed a bort a szomszédhoz, hogy őrizze addig, míg bejutsz.

Szomszédból zene hallatszik, legyintesz, mondván, hogy még csak hangolnak.

Megkérdezi anyád mit főzzön, mire te mondod, hogy lángost, mert az a legolcsóbb.

Hálózsákban alszol és mikor villanyt gyújtanak, felriadsz, hogy biztos ellenőrök.

SZINezd újra, szinezd újra, az életed ha megfakulna...

Asszem sikerült! Rég voltam ennyire dúrva buliban! Mindenféle szempontból!

Életem egyik legérzelmesebb koncertjét éltem át hs7-en, aminek a végén majdnem sírtam(kb úgy ahogy most szombaton a szusza stadionban a himnusznál, és a mindig újpest-nél)!

Mondjuk hozzátartozik a sztorihoz, hogy úgymond miattuk mentem le, mert megfogadtam hogy még egyszer mielőtt visszamegyek meg fogom hallgatni őket koncerten! Ez a szinen sikerült, amit egyáltalán nem bánok :) Szabolcskával vettük szeged felé az irányt, botrányos nagy kánikulában, majd megnéztük szeged belvárosát, és beSZINeztük magunkat!

Majd besöröztünk, találkoztunk egy kedves kis társasággal, akikkel végig is buliztuk az estét!

Szűcs Krisztián és bandája érzelmileg megingatott, de olyan szinten hogy egész este a hatása alatt voltam! Szeretem őket nagyon! Talán olyan fokú rajongás van bennem most mint anno(és jelenleg is persze) Ákos iránt volt!

Maláta bár és hasonló finomságok! Olyan kavalKÁD volt a fejemben, hogy azt el sem tudom mondani! Talán valakinek már meséltem, talán valaki tudja is, esetleg valaki emlékszik is rá, aki pedig nem, az meg örüljön hogy nem tudja! Szabinak mindenesetre köszönöm hogy ott volt :D

Voltak kellemes csalódások olyan emberekben, akiket régán tán nem szerettem, most újra szimpatikusak voltak! ilyen volt Olgi G, és Smith Zsolti! :) aki robit meleg szeretettel üdvözölte a hideg dublinban!

A buli vége nagyon sokunknak homályos lett, de Krisztikével és Korival reggel 5ig toltuk valami "minimál" teknóőrületre, valami hihetetlen volt! Majd kiballagtunk hálózsákért, és a sátorközösség közepén leheveredtünk alvadni, kemény 3 órát!

Másnap 5ig ott szenvedtünk, pihentünk, szívtuk a friss" levegőt, főleg Bockóval. Kedvenc fetrengős, szenvedős, pihengetős partnerem Vikuska volt, aki ráadásul még fogkrémmel is összekent! Más mint a gulyáskrém! De végig nagyon kis aranyos volt aminek örültem :)

Bödőcs, Beliczai....na ott már annyira nem volt őszinte a mosolyom, mivel a hasam nem volt kíváló állapotban, de végighallgattuk őket Gáborral, majd feltekertem a polifoam-omat, és eltekertem fájó szívvel a sátorközösségtől, de szabi indulást parancsolt! Bár pénzünk sem lett volna egy újabb napijegyre!

Csak egy perc amit kérek hogy érezzem, hogy ez az egész nem egy véletlen... éreztem! Köszönöm mindenkinek! De leginkább hs7nek! És legfőképpen magamnak! Hogy újra élek!