Ma sikerült beszereznem egy ilyet:
Természetesen nem emiatt a fantasztikusra sikerült reklám miatt vettem meg...hanem az illata miatt, ami tényleg magával ragadott...de tudat alatt biztos hogy a reklám hatása miatt emeltem le a polcról azzal a szándékkal hogy megszagolom...szóval nekem szépen eladták :)
Talán kis naivan az ember tudatalattiában az is benne van, hogy majd a buszon egy szőke bombázó beleharap a formás kis fenekembe, és este az ágyamba köt ki, és talán mindannyian szeretnénk ekkora császárok lenni mint ez a kis csoki fiúcska...amúgy szerintem tényleg nagyon aranyos a reklám... (csak azok számára töltöttem fel akik nem a televízió bűvöletében élnek)
Még mielőtt elfelejteném: minden kedves Jeromos ismerősömnek nagyon sok Boldog Névnapot Kívánok...
Gondolkoztatok már azon hogy az életben mennyi de mennyi felesleges dolgot csinálunk? És nem csak feleslegeseket, hanem haszontalanokat!
Persze az ember arra törekszik hogy elfoglalja magát, és olyan dolgokkal amik neki örömöt szereznek, vagy éppen hasznosnak véli abban a bizonyos pillanatban...
Ez lehet akár egy sörözés a haverokkal, egy film, egy jó könyv, netezés, utazás, szex, tanulás, kapcsolatteremtés, bulik, és ezernyi minden! Nincs is kedvem töb példát írni biztos értitek!
De arra mi motiválja az embert, hogy leüljön játszani egy olyan játékkal ami felbassza az agyát teljes mértékig, és tudja előre hogy a végén jön az idegroham, vagy épp hogy egy olyan szekér után fusson amiről tudja hogy nem veszi föl, olyat tanuljon ami nem érdekli, olyannal bújjon ágyba akivel tudja hogy nem lesz jó, vagy egy olyan munkahelyen tegye ki a szívét lelkét, ahol tudja hogy soha az életben egy fikarcnyi elsmerést sem fog kapni...
Én is rengeteg értelmetlen dolgot csináltam már életemben, hülyeségeket, amiket már bánok...nézzünk csak párat...
- lófarkat növesztettem(szerencse hogy a kompromitáló képek a családi házban vannak és nem a neten)
- 7 évig "szenvedtem" edzéseken napi szinten hogy aztán semmire se vigyem, az egykori csapattársam pedig már Olimpiai Bajnok.
- sosem tanultam az iskolában (érettségire sem, ezt bánom a legjobban)
-lementem (többször is) a bank nevű discoba(ráadásul előtte addig vodkáztunk mindig míg...)
- 9.ben nem hajtottam rá időben arra a lányra akire kellett volna...
- megkóstoltam karácsonykor a halászlevet amikor még a szagától is rosszul vagyok(ugyanezen az estén elvittem egy számomra (vad)idegen fiút a szentmisére ki tudja hogy miért)
- szilveszterkor már 11kor ''aludtam" pedig én voltam a házigazda
- kimentünk 2004 ben az olimpiai gép elé, 4 órát álltunk a hungárián dugóban, és olimpikonokat pedig egy titkos kijáraton vitték ki a reptérről...
- nem becsültem aki szeretett
-egy héten 2 úszószemüveget hagytam el
- 2 havi keresetemből vettem egy telefont, ami jelenleg a fiókomban porosodik, és kereken 0 ft-ot ér
- feladtam egy jó állást
-hazasétáltam a duna plázából
- felboultam a réten a kispolskimmal, ráadásul egy olyan emberrel aki akkor még fontos volt számomra, mára már azt sem tudom éle e még...
-belekeveredtem egy csúnya verekedésbe
-1 napig gondolkoztam, hogy mikor kihoztak a műtőből tényleg a moll évát láttam e, vagy csak ennyire kába voltam...
stb...
stb...
stb...
A legújabb hülyeségem hogy belebolondultam fruzsiba :) ugye kire milyen hatással van ez a "hülye" vacsoracsata :)
NA meg hogy bátran fogadtam az Újpestre(hisz vezetjük a tabellát), és buktam is 6rongyot hirtelen.Amúgy rájöttem miért játszok idegesítő játékokat! Imádok nyerni! És csodás érzés amikor tudod hogy nem sok esélyed van a győzelemre és mégis Te nyered a meccset egy rövidítéssel Federer ellen, vagy épp hogy 4 éve bajnok vagyok a barcelonával egy manager játékban! Az a játék mindig felhívja a figyelmemet rá, hogy mióta játszok vele(ez már csak ilyen kis kedves játék)... 4day 3h 23min...bravo Tomi...nem semmi... értelmetlen baromság ami a pillanatnyi örömöt okoz, majd tovaszáll, megunod, és a végén rá sem bírsz nézni... 4 elvesztegetett nap...amit talán hasznosabban is eltölthettem volna...
De nem vagyok biztos benne hogy érdemes ezen filózni... mindenki máshol(másban) taláná meg a maga 4nap 3óra 23 percét...
Még magam megnyugtatására annyit leírnék, hogy életem eddigi főbb állomásai, szakaszai, lépcsőfokai sikeresek voltak, és boldogan teltek el ha összegezni akarnám az eddigi életem!
Tudatos is volt, és a szerencsének, véletlennek is köszönhető.
És ki tudja, talán hamarosan megint újabb változás elébe nézek...
Hogy mi hiányzik az életemből?
Nick Hornby a Pop csajok, stb-ben tökéletesen leírja...
7 megjegyzés:
Hibák?
Életünk során folyamatosan hibákat követünk el, vagy legalábbis később így gondoljuk, hogy amit tettünk hiba volt! Utólag könnyű, mondják és valóban, ha előre tudnád, nem csinálnád, de akkor hol lenne a fejlődés?
Hibákat egészen kiskorodtól halálodig követsz el, a felelőség és a hibák súlya lesz egyre egyre nagyobb, amivel a hibáink járnak! Ugyanazokat a kis hibákat, valószínűleg már nem követi el az ember, éppen ezért nagyobb hibákba esik... aztán az ugyanolyan esetet is igyekszik elkerülni, de a következő hibája... talán még nagyobb lesz
Abban igazat adok az előttem szólónak, hogy ha nem csinálnánk hibákat, nem is tudnánk tanulni belőle, és nem is lenne fejlődés.
De én nem hiszem, hogy a kicsik kikerülésével nagyobba esne.
Mi az hogy kicsi hiba meg nagy? Szerintem nincs különbség. Hiba hiba...csak valamit bánni fogsz és valamit meg nem.
szerintem a hibák súlya abban mérhető, hogy következményüket, (legyen az lelki, testi, szellemi, gazdasági, teljesen mindegy) meddig cipeljük a vállunkon...
nem mindegy, hogy az ember 1-est kap az általánosban, mert nem vitte el a füzetét, vagy hogy bedrogozva, részegen autót vezet és balesetet szenved és lebénul, esetlegesen a mellette ülő meghal...
Hibák? Ugyanakkorák? Van különbség?
ha gyerekkorban követünk el akkora hibát, amekkorát nem bírunk feldolgozni (elsül a fegyver, stb) akkor jönnek a lelki sérülések és hasonlók, mert ekkora hibát nem képes feldolgozni, kijavítani legtöbbször felnőtt fejjel sem egy ember, nem hogy egy gyerek...
más aspektusban viszont sokszor magunkat okoljuk olyan hibákért, amiket nem mi követtünk el, vagy nem egyszerűen csak nem tehetünk róla
Én még nem okoltam magam olyan hibá(k)ért, ami(ke)t nem én követtem el... ennek se füle se farka...de tény hogy a hibáknak más és más súlya van!
olyan dologra gondolok, mikor valaki magát okolja valakinek a haláláért, balesetéért, hogy miért nem volt vele akkor nem történt volna meg, miért nem vele történt ez, vagy például egy szakítás is gondolhatja úgy az ember, hogy az ő hibája, vagy egy barátság tönkremenetele ilyesmi
sikerült névtelenül, pedig nem akartam:)
olvassa el az egesz blog, nagyon jo
Megjegyzés küldése