Munkahelyi balesetek 1.

Minden egy borús délután kezdődött! Sirályok rikoltozására lettem figyelmes, a hotel felett kőröztek... A lemenő nap sugara lomhán kúszott be a hegy mögé...és a guinness sörgyár felől pörkölt malátaszagot hozott a szél!
Amint kénéztem az ablakon, rettenetes embertömeg hömpölygött hazafelé a munkából, az utakat megfestették a sárga double deckerek!
Egy távoli ajtócsapódás zajára visszazökkentem a housekeeping szakma szépségeibe!
Épp azt fürkésztem, el lehetne e valahogy csekkolni a porszívózást, vagy muszáj lesz beizzítanom a szörnyeteget...
Csak egy csokidarabot láttam a földöm, kicsit beletaposva a szőnyegbe....
"na Te mocsok dög mondom magamban, még csokit sem tudsz zabálni rendesen???"
"semmi gondd, felkaparkgatom, és pesöpröm a fotel alá, és akkor nem kell szenvednem vele"
Így is tettem...majd aznapra végeztem is...
A sirály hangok eltompultak, és már csak az otis lift megszokott szigálját hallottam - doors closing........going down....
és megvakartam az orrom! Aztán majdnem összehánytam magam, büdös volt, szarszag volt, iszonyatos!!!!!
Majd megszagoltam mégegyszer az újjamat!
NEM CSOKI VOLT!
És ez a felismerés abszolúte rátette a pontot az i-re! Szar napom volt!

Angel

Van valami a levegőben...

Hihetetlen számomra, de az időjárásnak teljesen elment az esze!
Néha nem tudom feldolgozni hogy mi történik...
Mióta visszajöttem párizsból, kikapcsoltuk a fűtést, folyamatosan nyitva van az erkélyajtónk, alsónadrágban mászkálok a lakásban, letettem a kabátom, és pólóba vagy pulcsiba megyek dolgozni, és képtelen vagyok levenni a napszemüvegem, úgy vakít a nap...
17 fok minden nap, csodálatos tavasz!
Sok minden közrejátszik abban, hogy mostanában jobb kedvem van, de talán ez az egyik legfőbb oka! Remélem kitart a jó idő míg itt lesz a családom is...
Tavaly 90 napig esett az eső minden áldott nap, kivétel nélkül...
és mi is arra számítottunk, hogy az ír nyarunk, az eső jegyében fog eltelni...persze még az sem kizárt! De ez most így nagyon jóóóóó :)

Paris

óóóóh bonzsúúúr madam! Bonzsúr müsziő! Amennyiben az embert ezt hallja, már ebben van egy fanyar elegancia, lazaság, tisztelet a másik iránt...persze tipikus hogy pont most nem találom rá a megfelelő szavakat!

Ahogyan az is egyedülálló, hogy a 19 éves hölgyet madmoisellnek szólítják akár a közértben, akár a póstán(jó magyarosan vidékiesen ejtve)

Már az első nap rájöttem, Párizsra nehéz lesz megfelelő jelzőt találni!

Lenyűgöző, magával ragadó, és csodálatos! Van egy külön hangulata! Ami egyébként sok mindenben hasonlít pesthez! Persze sajnos nem mindenben! A belvárosban szinte a legtöbb ház úgy néz ki mint a körúti házak! Hasonló stílusban épültek, szűk, hangulatos kis utcák, minden sarkon kávézó(fejlődünk, itt pub, ott már kávézó) és ami nagyon tetszett a kávézóknak sajátos hangulata van, főleg azzal hogy az asztalokat nem körben ülik! Hanem egymás mellett vannak a székek, és az utcára bámulnak, olvasgatnak! mint egy mtk-kaposváron a lelátó egy kisebb szelete :)

Mindenfelé motorok, biciglik, robogók, mopedek, rengetegen használják a közlekedés ezen módját! Mi inkább metróztunk, de arról majd később!

Az emberek "franciák" erre nincs jobb szó, szerintem roppant európaiak, és a gondolkozásuk is!

Párizs hasonlóan multikultúrális mint dublin... itt is megtalálsz mindenkit, én az arabokból és a vietnámokból az átlagnál többet láttam!

A város lakossága nagyob mint Budapesté, de a területe kisebb!
Ettől függetlenül a legkellemesebbet a tömegközlekedésükben csalódtam! Egy nagy olajozott gépezetként működik, és szállít milliókat a város egyik pontjából a másikba! Zömében föld alatt!

Eddig is hallottam a metrórendszerükről, de ezt sosem gondoltam volna! A labirintus kutya fasza hozzá képest. 19!!! metróvonaluk van(itt megjegyezném hogy nem 3és fél)abból a 19 ből 5 RER ami asszem ilyen gyorsmetró! nagyobb távok, ritkább megállók!

Nem sok olyan hely van ahová az alagutakban ne tudnál eljutni, de a föld alól néha réka segítsége nélkül bizony bizony nem szégyelem bevallani piszkosul elvesztem volna!

Árak? 3,6EUR volt a napi jegyem buszra, metróra, villamosra! Tehát komplexen mindenre! számomra ez nagyon baráti ár volt, pláne hogy napi legalább 12 metróvonalat használtunk, és az utolsó nap ültünk buszon is! A 38 as buszon a Luxembourg kert felé menet szerelmes is lettem egy lányra első látásba aki leült elém az anyukájával :)

Sokkal de sokkal szebbek és csinosabbak a lányok ott mint itt! De jelentem, a magyaroknak még mindig a közelükben sem érnek :)

Tötént hogy a Louvreban a mona lisánál őrjöngve tombolva fotózkodtak az idióta túristák, én meg egy hölggyel szemeztem és fotóztam(az elején azt hittem az én kis dorinkám)... persze utána abszurd dolognak tartottam hogy mögöttem egy ilyen jelentőséggel bíró művészeti nagyság, én meg le sem szarom! De utálom azt csinálni amit a tömeg! :) Persze azért kép az készült, ahogy a mellékelt ábra is mutatja! A "ha már itt vagyunk lekapom" címszóval!

3 napba kellett volna belesűríni mindent! Már ez egy lehetetlen küldetésnek indult, de úgy döntöttünk, a főbb dolgokat mindenképpen nézzük meg, aztán majd meglátjuk mire marad idő!

Úgyhogy gyorsan ki is mentünk az Eiffel-toronyhoz, hogy lássuk nappal is, mert egyöntetűen az éjszakai megmászásra szavaztunk! Megpróbálom helyesen írni a neveket, de nem ígérek semmit!

Második utunk a monumentális diadalívhez vezetett (Arc de Triomphe), az őtet(magyarosan) körülölelő 6-8 sávos körforgalommal, a 12 kihajtójával, melyből az egyik a híres Champs Elysees.

A körforgalomban megy a ki mit tud! Nincs felvestve, szabályosan egy közlekedési útvesztő, egy botrány :D fejetlenség, és káosz a köbön! Csak légy merész és erőszakos, és akkor bemehetsz...

ha nem látom a saját szememmel, nem hiszem el hogy ilyen van...

Ez nem a -látni kell-, hanem a -lenyűgözően szép és monumentális- kategóriába tartozott!
Az első nap még megnéztük a Kossuth teret, és a Budapest teret... ezekről kár bármit is mondanom, egyik sem volt nagy szám, semmi különös(A Kossuth tér pl még egy térre sem emlékeztetett), de elmondhatom hogy Párizsban végigsétáltam a Budapest rue-n :)

Este f11 felé visszamerészkedtünk a toronyhoz, majd be is álltunk az aránylag addigra már "kicsi" sorba! 45 perc alatt sikerült majdnem eljutnunk a kasszához, de negyed 12 kor kiírták hogy a 3. szintet lezárták! Szuper! Akkor talán ki is állhatunk a sorból, hisz egyszer vagyunk itt, kizárt hogy ne menjek fel a tetejére... itt egy órát el is vesztegettünk! Majd holnap!

Pénteken délután Réka barátjával elsétáltunk megnézni a Notre Dame-ot, meg a Szajna partját!

Hát az is valami építészeti csoda, látni kell egyértelműen, be nem mentünk, mert hatalmas sor volt!

Majd felszedtük rékát, és irány a Pére Lachaise temetőbe! Ide temmették el: Chopin, Daladier, Delacroix, Jim Morison, Edith Piaf, Rossini, Antoine de Saint-Exupéry feleségét, és Oscar Wilde-ot! MEg persze még rengeteg embert, csak az imsertebb neveket mondtam, de ide leginkább hírességeket temetnek, temettek!

Sokat nem időzhettünk ott, mert kb 5 perccel érkezésünk után bezárták! a temetőt, ami belőlem megdöbbenést váltott ki...

Persze így legalább udaértünk a Lovre-hoz, ahol szerencsénkre aznap 25 év alatt inyenes volt a beugró! Tisztában voltunk vele, hogy az egészet lehetetlen lesz végignéznünk, így inkább csak végigrohantunk, csak a számomra érdekesebb helyeken időztem, ilyen volt pl a francia festészet rész... itt komolyan mondom előjöttek a régi művészettörténet órán Ernő bácsi álltal belénk súlykolt festmények nevei, jellegzetességei... Máté jutott eszembe, aki sok órán nem ült bent, mert mindig kiküldetésben részesítették egy fülgyomlálás után :D

De tény, soha nem hittem volna, hogy valaha hasznosítani fogom azirányú tanulmányaimat, és láss csodát, az élet kiszámíthatatlan...ettől szép persze.

Számomra a legcsodásabb dolog, hogy láttam a két egymásra állított piramist!

Tudom, ez sokaknak nem mondd sokat, de talán aki olvasta Dan Brawn-tól a DaVinci kódot, annak mondd valamit! Furcsa érzés volt ott lenni, megérinteni!

Péntek este sikerült időben odaérni a toronyhoz, persze most még nagyobb sor volt! több mint 1 óra sorbanállás után, az első emeletet gyalog tettük meg lépcsőn! Ha lehetett volna, réka barátjával szerintem megmásztuk volna az egészet! persze elsőről másodikra lift, ott kellett venni még egy jegyet a 3. emeletre! Ott egy újabb 1 órás sor vár rád, mi csináltunk belőle egy negyed órásat, jó magyar módjára bebújtunk a kordon alatt, így jöttek is a kúrva anyázások! :)

De féltünk hogy megint lezárják! ÉS igen, fent voltunk! Nem szenvedek vele hogy leírjam milyen, és mennyire elragadó látvány! Bizonyára jópáran közületek voltak is már fent! Ha nem, akkor mindenkinek kötelező...
De itt van pár kép, hátha valamit visszaad!

Utolsó napra már kettesben maradtunk rékával, én nagyon fáradt voltam, így vagy délig aludtam! Majd elmentünk újra a Notre Dame-hoz, de most be is mentünk, és rékának volt igaza, hogy kár lett volna kihagynom!

Utána néztük meg a Luxembourg kertet, ami szintúgy olyasmi megoldás mint Dublinban a st. stephens green park...a belváros közepén, egy hatalmas nagy zöld...fantasztikus! Persze ez jobban tetszett valamiért, lehet az is közrejátszott, hogy meleg volt, emberek napoztak, olvastak beszélgettek, kisgyerekek rohangáltak körbe a szökőkútnál, és a hajókat tologatták... nem pedig a hattyúkat dobálták, és rúgdosták anyukájuk lábát...

Tudnak élni a franciák, meg tudják adni ők is a módját az életnek! Egy biztos, ők sem azok a kapkodós népség!

Ellenben a miénkkel....nekünk is kapkodni kellett hogy kiérjek a reptérre, ami 1,5 órás buszútra volt párizstól! Kivételesen 2 órával indulás előtt, mondhatni időben voltam a check in-nél, így maradt még 1 órám kint napozni a reptér előtt a füvön egy rúd Pringles társaságában!

Majd a szokásos, kivéve hogy piszkosul megmotoztak, de még szerencse hogy most nem volt rámerősítve 20 kg kokain!

Repülőn már az járt a fejemben, hogy másnap meló, és hogy milyen kamar eltelt ez a 3 nap!

Már csak az a kérdésem, hogy ki jönne el velem legközelebb!? :)

Csak mert kaptam egy visszautasíthatatlan meghívást, hogy mehetek mégegyszer, és akkor talán már mindent meg fogok tudni nézni, amit érdemes!

Róma, Barcelona, Madrid....a következő uticélok.... ezt már eldöntöttem

de ez már a jövő zenéje...

egyenlőre ír valóság van....

Nem lett valami túl jó és részletes beszámoló, de így is egy napig szenvedtem vele, úgyhogy nézze el nekem mindenki!

Összegzésként annyit, hogy remekül éreztem magam, annyira hogy tényleg el sem akartam jönni! Bátran állíthatom, hogy a legcsodásabb hely Párizs, ahol eddig voltam, és borzasztóan örülök, hogy sikerült eljutnom!

Akinek meséltem, az tudja miből indult ez az egész! Elkeseredésből, egy füstbe ment buli miatt! :)

örülök hogy akkor nem sikerült az a buli...

Édesanyámnak

Édesanyám, neked adunk minden évben egy napot,
de te nékünk életednek, minden napját átadod.
Nincs az égen annyi csillag, se fűszál a réten,
mint ahányszor kell, hogy mondjam ki is vagy te nékem.
Megköszönnöm, hogy velünk vagy, s nem ér minket szenvedés,
arra nemcsak ez az egy nap, de egy élet is kevés.

Csak egy kép

Ez az amit elmesélni nem lehet! Amit kép nem ad vissza! Lenyűgöző, felemelő, fantasztikus érzés itt lenni, és látni...