Első interjúm!

A sors fintora, hogy életem első munka interjúját angol nyelven sikerült túlélnem…
Rögtön fejest a mélyvízbe… azt hiszem ezt így szokás mondani…
Felhívtak, mondták hogy háromra menjek a hotelbe. Odamentem 14:45-re, nehogy már az első benyomás az legyen hogy késtem! Csak azért írom le, mert ehhez még később kapcsolódik egy story! Nagy nehezen negyed 4-re sikerült a portásnak, és a 2 Petinek együttes erővel előkeríteni a supervisort(elviekben a leendő főnököm), majd egy labirintuson keresztül elvezetett egy gyönyörű tárgyalóterembe! Kb 5 percig sétálgattunk, keresztül kasul a hotelben, de komolyan mondom visszafelé ha egyedül kellett volna mennem eltévedtem volna! Hatalmas az egész…és belülről lenyűgöző, és káprázatos, más jelzőt nem tudok rá mondani…
Ami mély benyomást tett rám, hogy a folyosókon is olyan szőnyeg van, hogy majdnem bokáig sűlyedtem el benne…aki ismer, az tudja mennyire szeretem az ilyen szőnyegeket :)

Elém toltak egy jelentkezési lapot, beírtam az adataimat, az előző „munkahelyeimet”, és a referenciáimat, névvel és mobilszámmal ellátva, hogy utána tudjanak kérdezni, és le tudják ellenőrizni!
Majd mikor mindezzel végeztem, megjelent talpig elegánsban egy úriember, pár perc után rájöttem, hogy ő a managger. Próbáltam én is elegánsan kiöltözni, zakó,nyakkendő, de valamiért hozzá képest alulöltözöttnek éreztem magam :) Na majd hátha egyszer fordul a kocka :P
Elején elkezdtünk beszélgetni ilyen hétköznapi dolgokról, hogy mikor jöttem, miért, mik a céljaim az életben, miért éppen ide jelentkeztem munkára, mit és hol dolgoztam eddig, még az iskoláimba is belekérdezett, majdhogynem a légi fuvarlevélről(AVB :D ) kellett neki beszélnem, annyira érdekelte a logisztika, mivel van valami családi vállalkozása! Lényegtelen is!
Majd rátértünk egy tesztre, leginkább kérdőív, de a világ leghülyébb kérdési voltak összegyűjtve kb 8 darab A4 es oldalon, amivel még nem is lett volna baj, de sajnos angolul kellett rájuk válaszolnom, ami semmiképpen sem könnyítette meg a helyzetemet! De valahogy megoldottam, mégha néha proli szavakat is használtam! Szerintem a managger már kívülről fújta, hogy én azért vagyok itt, hogy tanulhassak, tapasztalatokat szerezzek, és világot járjak, és más kultúrákat ismerjek meg(mivel egy csomó kérdés erre ment ki, és én mindig csak ezeket tudtam mondani)….de persze semmiképpen sem azért akarok itt dolgozni, mert 5X annyit kereshetek mint otthon! Neeeeeem! Naiv aki ezt gondolja :) (mátéval tudjuk kik az igazán naivak)
Ez volt az, amit úgy éreztem valamiért, hogy nem szükséges az orrára kötni! Mármint hogy a pénzért akarok itt dolgozni!
Az öltönyös úriember kérdezett, a supervisor meg jegyzetelte a válaszaimat, és néha ő is belekérdezett!
A 8 oldalon, kb 80 kérdés volt, amiből 50et tuti feltettek, és meg is kellett válaszolnom, jó 1órába telt! Voltak könnyű kérdések, de voltak nagyon szivatósak is!
A managgert még az is érdekelte, hogyan takarítottam a hajón, miután beléptem a szobába…ÓÓ MY GOD!
Rögtön az első kérdések között volt, hogy van e olyan dolog ami idegesít engem, ami zavar, mit nem tűrök el! Gondoltam, itt nem kezdhetem el sorolni a lehetséges válaszokat, határozottan rávágtam hogy SEMMI! A managger elkezd röhögni, és visszakérdez, hogy ha most jól orrbabasz, akkor sem leszek ideges!??? Jah mondom ilyen laza? De mondom, az tutira zavarna! És megjegyezte, hogy nagyon easy-going vagyok! Köszi!
Mikor rátértünk a pontosság témára, gondoltam itt is hazudni kell! Ó hogyne, nagyon pontos vagyok, az óra szerint élek, és mindig 5 perccel előbb érkezem meg valahova! (senki ne röhögjön :D ) Elég hogy a managger újból felnevetett …”úgy mint most is? Negyed órát vártam magára” anyád…K.O!
Szerencsére mielőtt elkezdtem volna mentegetőzni, a supervisor „megfogott” és egy nagy rántással kirántott a szarból, hogy ÉN vártam rájuk negyed órát, mivel a felsővezetőknek meeting volt, és se a portás, se a Petiék nem találták meg a supervisort… köszi…nagy mentés volt!
Nagy nehezen a rengeteg kérdés után rátértünk az én kérdéseimre! Esti műszakban kéne az első hónapban dolgozni, ami 10-regel f7ig tart, kérdezték, hogy megfelelne e nekem? Mondtam, hogy a hajón hozzászoktam az éjszakához, szóval nem okozna gondot! Még pár fontosabb dolgot megbeszéltünk, majd megköszönték a részvételt, közölték, hogy emailben küldenek még egy tesztet(a minap csináltam meg, valami gallup teszt, az is 1 órás volt, online időre mentek a válaszok, a rendszer elküldte a válaszokat amcsiba, ott elemzik, és küldik utána a hotelnak, szerintem ha átmentem, fel is vesznek) és 2 hét múlva hívnak, hogy döntöttek! A Peti szerint tuti felvettek, de én megvárom inkább azt a telefont! Nem akarom elkiabálni!Na szóval dióhéjban ennyi lett volna, csak a lényeges dolgokat akartam leírni, érdekes volt, tapasztalatnak nagyon jó, és az is biztos, hogy ennél legközelebb már csak könnyebb interjú jöhet az életemben, mert ez egy nagyon erős kezdés volt! Amit viszont bevallok hogy sajnálok az az, hogy nem készültem fel jobban az interjúra! De már késő bánat, vagy felvesznek, vagy nem! De arra rá kellett jönnöm, hogy nem hiába ez Írország legpatinánsabb hotelje! Ide nem vesznek föl csak akárkit az utcáról! Ahol újlenyomatos beléptetés van a dolgozóknak, ott mindenki elképzelheti, hogy az interjú is milyen színvonalon zajlik… Én megizzadtam…nem úgy mint a hegymászó fiú a reklámban! Bizonyíték, nem ígéret!