Mostantól kezdve független vagyok, a saját szememmel nézem a világot, és nem mások szemével. Mostantól a lét kalandjait keresem.

És bonyolult is, hiszen miért ne keresném a boldogságot, amikor világéletemben azt tanultam, hogy ez az egyetlen cél, amiért érdemes küzdeni?

Miért kockáztatnám meg, hogy olyan útra térjek, amelyen rajtam kívül nem jár senki?

És voltaképpen mi az a BOLDOGSÁG?

Szerelem - hangzik a válasz. De a szerelem nem hoz, soha nem hozott boldogságot. Éppen ellenkezőleg: szenvedés, harcmező, álmatlan éjszakák,örök bizonytalanság, hogy helyesen cselekszünk e. Az igazi szerelem eksztázis és gyötrelem elegye.

Akkor béke. Béke? Ha ránézünk az anyára, azt látjuk, hogy sosincs békében. A tél harcol a nyárral, a Nap és a Hold soha nem találkozik egymással, a tigris üldözi az embert, aki fél a kutyától, aki üldözi a macskát, aki üldözi az egeret, aki pedig ráijeszt az emberre.

A pénz boldogságot hoz. Rendben: ezek szerint mindenki, aki már elérte, hogy magas színvonalon élhet, abbahagyhatja a munkát. De nem így van! Akinek van pénze, csak még idegesebb lesz, mintha attól félne hogy mindent elveszíthet! A pénz pénzt fiall, ez igaz. A szegénység valóban szülhet boldogtalanságot, de ennek az ellentéte nem feltétlenül igazz.

Én már eleget kerestem a boldogságot - most az örömöt keresem. Az öröm olyan mint a sex: van eleje és vége. Én gyönyört akarok. Örülni akarok. Mi az a boldoság? Én már nem esek ebbe a csapdába.

Körülöttünk minen az Egyetemes Vágy része. NEm boldogság: vágy. És a vágyak soha nem teljesek. Amikor beteljesülnek, már nem vágyak többé, igaz?

Végül egy kérdés mindenkitől! Ki mit vinne magával egy lakatlan szigetre? Válaszokat ide kérem.