Hát akkor írkafirkáljunk egy kicsit. Hajnali 3 lesz, rádiót hallgatok, csend és nyugi van. Az elmúlt három hónapomat kéne most összefoglalnom, és a sosevolt nyaramat. Merthogy idén nem volt nyaram.

Július végéig kínlódtam a vizsgáimmal, szinte vért izzadtam, de meg is lett a gyümölcse. Sikeres évet zártam pest egyik legerősebb főiskoláján, egy teljes egész jeggyel túlszárnyaltam az évfolyam átlagunkat(kereskedel és marketing szakon). Ennek (is) hatására a kedves dékáni hivatal is úgy látta, igazságtalanság, hogy egy ilyen "éltanulónak" komoly összegeket kelljen fizetni a tanulmányaiért :) Teljesen más érzés államilag támogatott képzésben tanulni. Megtapasztalhatom azt is, milyen amikor utalják az ösztöndíjat, vagy éppen a rendkívül rossz szociális helyzetemre való tekintettel a segélyt. Bizonyám! Beálltam én is a sorba. Azért megjegyzem, nem (csak) alkoholra fogom költeni, hanem vannak azok a bizonyos sárga csekkek. Önfenntartó lettem, no meg háziúr. Értékesítem a hálószobákat a hóvirában, így a rezsit is könnyebb kiperkálni.

Ami megnehezíti az életem, hogy az iskola mellé bejött az a csúnya 5 betűs szó, amit egy kicsit talán mindannyian undorodva mondunk ki, de szükségünk van rá. Igen mindenki kitalálta már, hogy a munkáról beszélek.
No nem panaszkodni akarok, mert 23 évesen elértem azt Magyarországon önerőből, hogy az ország legjobb éttermében dolgozom. Büszke vagyok rá, de ezen felül ami a legjobb, hogy még jól is érzem magam. nagyon jó fej kollegáim vannak, rengeteget hülyéskedünk, ugyanakkor keményen is dolgozunk.

Lássuk hogyan indult a NOBU-s karrierem...
Egy szokásos vasárnap délután Máté barátommal gyűrtük a ps2-n a fifa 10 nevű játékot, és mentünk épp egymás idegére, főleg a 8. pohár fröccs után. Ekkora szólalt meg a telefonom, egy hang kért elnézést a vasárnapi zavarásért, és invitált interjúra másnap reggel 10:40 re, "valami japán étterembe"
Na most én meglepődtem, hogy a nagy munkakeresésben milyen helyekre adhattam még le a CV-met, de aztán eszembe jutott, hogy az expressz.hu(nem reklám céljából)-n találtam egy hírdetést, ami egy most nyíló luxusétterembe keres bárost-felszolgálót.
Az interjúra valami Isteni sugallatra kiöltöztem(előtte annyi csalódás ért, hogy már rendesen felöltözni is lusta voltam), ahol egy 3 tagú csapat fogadott apple laptopok előtt, és angolul zajlott az egész. Megbeszéltük a részleteket, és közöltem, hogy most 5 napig nem leszek pesten (EFOTT 2010 hatására), de amint megjöttem redi vagyok bármire.
Pécsen az árkádban a public toilet egyik meghitt kis vc-jén üldögéltem csutka másnaposan büdösen, amikor is hívtak, hogy felvételt nyertem.
Ezt két hónap tanfolyam követte, H-P 9-17-ig, ami eléggé megterhelő volt, főleg a több száz étel, ital megtanulása (angolul-magyarul-és egy kicsit japánul is)
And now, here I am! 15.én nyitottunk meg a nagyközönség előtt, és az eddigi számok alapján elég sikeresek leszünk.
Az elején fura volt olyan magyar celebeknek ("sztárok") felszolgálni, mint a Balázs,jákshow,zimány linda,szekeres nóri,ördögh nóri és nánási úr, görög zita, koko, rogán úr, hajdú-sarka házaspár...és még sorolhatnám, de be kell látni, ők is csak emberek, és nekik is ízlik a japán-perui konyha.
Sokszor jár hozzánk enni az amerikai nagykövet, a japán nagykövet, szálloda és étterem tulajdonosok, jó látni azért, hogy nem mindenki csóró, és napról napra él Magyarországon...


Október 10. lesz a grand opening, amikoris Robert de Niro és Nobuyuki Matsuhisa is tiszteletét teszi, hatalmas nagy ceremónia lesz, a világ összes tájáról rengetegen jönnek majd, és az azt követő napokban is, ahol előttünk a feladat, hogy megalapozzuk a jó hírnevünket.
A vendégek nagyon elégedettek ugyanúgy az ételekkel mint a kiszolgálás színvonalával.
Nem titok, hogy a legjobbak akarunk lenni Magyarországon, és jó úton haladunk felé.

Akit esetleg részletesebben érdekli a dolog (árak, menük, itallap, nyitva tartás) azok IDE KATTINTVA elmerülhetnek benne.

Összefoglalva: gyökeres változáson esett át az életem. A semmittevésből a "semmire sincs időm" -be csapott át. Heti 5 napot dolgozom, heti 3 napot suliba járok, háztartást vezetek mellette, takarítok, kertet rendben tartom, ügyeket intézek, heti 1x igyekszem lenézni valami szórakozóhelyre is bulizni,legalább kéthetente 1X pedig áthívom a barátaimat, hogy egy kicsit együtt lehessünk. Néha egy két randi, egy két régi ismerőssel való találkozás, és máris kész egy hatalmas káosz, amit jelenleg próbálok menedzselni... egyenlőre inkább több, mint kevesebb sikerrel :)

Remélem ez így is marad sokáig :)

p.s.: nincs időm a szerelemre....pedig jöhetne már...

p.s.2.: ha már a változásoknál tartunk. igaz 1 hónapja is már hogy elment, de még mindig nem szoktam meg, hogy P barátosném egy szigetre költözött. Nagyon hiányzik, és borzasztó rossz, hogy régen elég volt egy telefonhívás, és rá 2 órára megjelent egy üveg varga borral :)
Novemberben 5 nap London következik.Vigyázz megyek :)))

p.s.3.: szeretnék gratulálni itt is Édesapámnak az esküvője alkalmából, és szeretném Neki megköszönni, hogy jóvoltából átélhettem életem eddigi legnagyobb futball élményét : ÚJPEST-fradi 6:0 KÖSZÖNÖM!

p.s.4.: lassan 1 éve hogy vége lett egy olyan (táv)kapcsolatomnak, melyet azóta is minden egyes nap bánok. Csak szeretném, hogy tudja az illető lány: ha lehetne visszacsinálnám... bár kétlem, hogy olvassa ezeket a sorokat...

Őszinteségi rohamom a vége felé közeledik, így nem maradt más, mint hogy újabb hónapokra elköszönjek Tőletek.
Amint lesz időm írok.

YAMA