Back from Break

2 hónap szünet után úgy döntöttem itt az ideje újra irkafirkálni.

Hát bizony történt egy két dolog... Jelentős olvasóközönséget veszítettem, amit annyira nem is bánok, és mint az elején kifejtettem, ezt tényleg magam miatt írom továbbra is. 

Tovább pörög a mókuskerekem...az utóbbi 3 évben, a jóIsten olyan változásokat eszközöl az életemben, amiket legbelül nagyon nehezen tudok feldolgozni. De fel kell, másodjára is fel kéne nőnöm. Legnagyobb problémám, hogy nemigazán érzem azt hogy teli lennék energiával. Terveim és ambícióim is a fiók alján kotródnak jelenleg, úgy érzem rendet kéne raknom, de nincs rá időm, annyira gyors minden. Minden nap kinyitom a fiókot, ránézek a kupira, és elborzadok mennyi munka lenne ezt rendbe rakni... Te jó ég, és vissza is csukom rögvest. Számomra most az idő soha nem látott gyorsasággal repül.

Hogyan érezhetem magam, és az életemet egyszerre sikeresnek és egy csődtömegnek? Nem tudom. Május óta nem találtam egy normális munkát amit suli mellett tudnék végezni, és mégsem szórólapozás és barátai... Nyári terveim, hogy Dublinban szedem meg magam, majd abból tengődöm újabb fél évet, összedőlni látszanak. úgy látszik hiába éltem kint 2 évet, és szereztem tucat "barátot", senki nem tud segíteni...de ilyenek a külföldi magyarok, azt akkor is tudtam mikor én ott voltam, és persze én sem segítettem senkinek...na jó ez nem igaz...egy embernek a kelleténél is többet... meg is bántam/tuk. Nem lepődök meg már semmin, továbbra is mindenki a saját gesztenyéjét kapargatja(hozzáteszem én is). Illetve csak kaparnám, mert mindig kiesik a kezemből, mint a Jégkorszakban. Szeretnék újra egy olyan világot, ahol odafigyelünk egymásra, a barátainkra, és a közösségi élet nem havi 1 "gyere át nézzük együtt a meccset és igyunk meg egy sört"-ben merülne ki. Nagyon meg kéne erőltessem magam, hogy 1 olyan ismerősömet kiemelhessek, akinek jelenleg nagyon jól megy és boldog, elégedett, sikeres. kb a 1/100 kategória. Véleményem szerint még mindig óriási válság van, amit ki így- ki úgy próbál túlvészelni, kibekkelni, túlélni.

Pár éve még én is Family Guy voltam...amolyan családos csóka. Minek szépítsem, nem a miénk volt az az igazi elit, minta család, de azért mindig is jó érzéssel töltött el, hogy van hova és kihez hazajönnöm, hogy tudom rájuk (majdnem) mindenben számíthatok.

Mostanra (2010) kiscsaládom végérvényesen szétesett. Olyan volt ez nálunk mint egy 4 részes hegylakó film. Végül csak egy maradhat. Én maradtam!!!

Pedig még anno(2007) én léptem le elsőként Írországba, de nem mondhatni, hogy bejött amire számítottam. Az hogy jól éltem...hát nagy cucc(lesz még rá időm)...éljen a hegylakó jómódban meg boldogtalanul, meg akinek 6anyja van. Ostobaság. Azt a 2 évemet a jólét, újdonság varázsa, unalom, önállóság, fásultság és unalom jellemezte hűen.

Apu idestova két éve pattant le(2008). Örülök hogy ilyen hamar új életet tudott építeni, tiszta lapról kezdeni. Igaz még van mit csiszolni rajta, de jó úton haladnak.

Öcsémen nem csodálkozom, hogy a hajót választotta, a bizonytalan életforma helyett. Senkitől nem kapott támogatást, így neki kellett gondoskodni arról, hogy a jövőben se maradjon pénz nélkül, és ne kelljen nélkülöznie. Büszke vagyok rá nagyon! Remélem kibírja a teljes szezont.

Anyunál pedig csak beigazolódott amire számítani lehetett, ő is új emberrel, csakhogy egy teljesen másik országban szeretne új életet kezdeni(2010.05.01-től). Én persze ennek is csak örülni tudok, és támogatom benne.

Szóval így maradok én egyedül, mint a kisujjam, egy két szintes házban...meglátjuk mi lesz, egy biztos....ha dalban akarnám elmondani, egyből indulhatna is a jól ismert és sokat hallott barátok közt főcímdal....

"Új élet vár, felejts el mindent... Boldog élet rád, csak barátok közt vár."