Az a sosevolt nyár

Hát eljött amire nagyon nem vártam...szomorúan ugyan, de be kell látnom, hogy vége van a nyárnak, és jelenleg is hűvös szelek járnak.
Pikk pakk elszaladt, mintha nem is lett volna, mégis annyira de annyira tartalmas volt, hogy azt sem tudom hol kezdjem kedvenc kis évszakom összefoglalását.
Legnagyobb durranás az volt az életemben, hogy május 29. én végleg hazaköltöztem Dublinból, nagyon nehéz döntés volt, nem volt könnyű meglépni, de így hogy túl vagyok rajta és nagyon boldog vagyok. Kint sok olyan emberrel találkoztam, akik éppen erre a lépésre képtelenek és beleragadnak abba a bizonyos közegbe és úgy élnek, hogy nem boldogok, nem érzik jól magukat a bőrükbe, csak egyszerűen nincsen más választásuk és élnek céltalanul. Hát nekem sem volt sok választásom, csak én teremtettem magamnak, februárban jelentkeztem főiskolára, és tudatosan úgy készültem rá, hogy fel fognak venni, mert tisztában voltam vele, hogy csak fizetősen van esélyem régi balfaszkodásaim miatt. Sosem fogom elfelejteni az Ír időszakomat, mert nagyban meghatározta a mostani énemet és azt, hogy milyen ember vagyok jelenleg is.

Még tavasszal történt ugyan, de a Nagypapám elvesztését iszonyú nehezen dolgoztam fel, mégha ezt sokan nem látták, hisz próbáltam nem mutatni kifelé. Talán még most sem dolgoztam fel 100%-osan, de bele kellett nyugodnom, hogy az élet az így működik, soha nem áll meg.
Májusban 2 év után megérdemelt nyaralásomat töltöttem Görögországban Sartiban, ami talán az egész nyár fénypontját jelentette, borzasztó jól éreztem magam egy idegen társaságban, és ott találkoztam Nettivel is, akit igaz már előbb is ismertem, de csak akkor jöttem rá, milyen különleges lány is ő valójában. Azalatt a 10 nap alatt úgy érzem teljes egészében sikerült kipihennem és lezárnom 2 éves írországi időszakomat.
Majd jött a röpke egy hónap semmit tevés itthon, a medencében, és az az egy hónap döbbentett rá arra is, hogy már réges rég elveszett az a baráti társaság akit anno próbáltam összetartani, mára már lehetetlen lenne a 15 emberből akár 5-öt összehozni egy időben. Ez mindenkinek a saját szégyene is, no meg az élet mókuskereke amiben mindenki pörög, vagy éppen csak próbál több-kevesebb siekrrel. Voltak második első fesztiválok, zp-k, bulik, kerti partik,újpest meccsek... Persze nem csak semmittevés volt, Nettike is sokat volt fent nálam Pesten áthidalva ezzel a több 100km-es távolságot. Sajnos Máté sem egy vonatmegállóra lakik már, amit nagyon bánok, mint tudjuk ő eddig is nagyban meghatározta a gyerekkoromkat, a rengeteg őrültség és buli, számtalan felejthetetlen emlék.

Egy megint csak gusztustalan átbaszásból induló elővételben megvett efott is kerekedett a nyárból, a megbeszélt kb 15 fő helyett 3-al, de úgyis alkottunk nagyot jó volt nagyon, kellett a nyaramba és ezzel h én efott-ot választottam, buktam is az éjszakai recis hajós melót, amire így öcsém ment. Ebből az következett, hogy rá 1 hétre kaptam egy ajánlatot francia folyamira 1 hónapra, mosogatós melóra. Nem volt mit tenni jobb híján elvállaltam így utólag nem bántam meg, de amikor dolgoznom kellett az maga volt a pokol. Mesés helyeken jártam, ahova tudom hogy más esetben soha sem sodort volna az élet, így örömmel mondhatom: ott is jártam már életemben, és ennyivel többet láttam a világból. Arról nem is beszélve, mennyit erősödtem, minden aspektusból.
Majd az is kiderült, hogy felvettek, ráadásul éppen oda ahova akartam bár nem mondhatni simának hisz 6 ponttal szárnyaltam túl a ponthatárt. Így lettem újra diák, avagy inkább hallgató. Azbeszt :D
Balaton soundról sem feledkezhetem el mert az egyik legjobb spontán buli volt a nyáron, melyekből sosem elég, és mindig többet akar az ember. Így találkoztam évííível is, meg enikővel ^^ :) akikkel lehet sound nélkül nem láttuk volna egymást. Akkor még nem tudtam, hogy idén nyáron nem az volt az utolsó partim a balcsin...

Mondjuk azért a diák matricáért, amitől olcsóbban utazom, keményen perkálok félévente, de hát nem ezért dolgoztam kint anno? Dehogynem. Más évente vesz laptopot mert tönkremegy neki, avagy elhagyja,ellopják :D Miért nem vesz Dell-t nem igaz?Arról nem is beszélve aki elbassza, elissza, netán eljátsza a pénzét... Úgy érzem ez egy hoszabb távú befektetés, remélem jól látom, és az idő majd engem igazol. Talán lehet jobb is, hogy nem az állam fizeti mert így biztos komolyabban veszem. Jó így megmagyarázni magamnak :D

1 hónap délfranciaországi barnulás és robotolás után jöhetett a GT, ami egy olyan dolog volt az életemben, amit nagy kár lett volna kihagyni és erre szokták azt mondani, hogy ez olyan dolog hogy át kell élni, mert elmesélni nem lehet. 4 nap töménytelen móka,buli,kacagás,részegedés,ismerkedés, delérium után máris kezdődött a suli, és szinte egy időben zárult a nyár is, hisz az időjárás is elromlott!
Úgy érzem ezen a nyáron mindent megcsináltam, amit csak tehettem, semmiben nem szenvedtem hiányt, és a fesztiválomat sem anyuci fizette.
A céljaimat követem, nem adom fel, és folyamatosan valósítom meg őket lépésről lépésre, jó úton vagyok úgy érzem, és végre több év után találtam egy olyan lányt is akivel boldog vagyok, bár a mai napig kérdés, hogy működőképes lesz e a kapcsolatunk, én rajta leszek, hogy igen, bár ehhez 2 ember kell, de az biztos, hogy nem lesz könnyű, de hát mi az ebben az életben? Mindenkinek piszok nehéz.
Ha továbbra is ennyire sikerrel teli és boldog maradhatnék, úgy érzem roppant elégedett lennék az életemmel. Rajta leszek az ügyön, mert sokan csak várják a csodát, én már rég tudom, hogy tenni is kell érte kúrva sokat...
Szomorúan búcsozom ettől a csodálatos nyártól...