Risoul és a 845-ös szoba

1,5 héttel a "coolker" sítábor után, "letisztult" élményeimet próbálnám megosztani mindenkivel, több-kevesebb sikerrel. Tudni illik nagyon nagyon nehéz. Hülyén fogalmazva azt is írhatnám hogy 8 napig egy mesterséges közegben éltünk, távol a családtól, barátoktól, barátnőktől, internettől és telekommunikációs eszközöktől . Ott voltunk egymásnak, ismerkedtünk, buliztunk, piáltunk, szórakoztunk, síeltünk, snowboardoztunk,és buliztunk, buliztunk és buliztunk! Jól éreztük magunkat...és erről mindenki igyekezett is gondoskodni. Az utazás része botrányos volt, nem is szentelnék neki sok időt, mindenki saját maga el tudja képzelni milyen lehet 18-20 órát(visszafelé 25) egy helyben a seggeden ülni, persze 5 óránként egy 10 perces pisiszünettel azért meg- megspékelve.
Ami tény, nem volt sok értelme sörözni a buszon, mert a 2 sofőr nem igazán foglalkozott a hólyag feszülési problémákkal. (visszafelé volt olyan eset hogy több ízben is eltévedtünk, de egy lány ott toporzékolt az ajtóban hogy le akar szállni mert nem bírja, a sofőr pedig benézte a lehajtót a kútra, így a lányzó további negyed órás szenvedésnek volt kitéve...persze voltak okosabbak is akik a vastag nyakú nestea-s üvegekbe csapoltak, így tudtak sörözni is).
A sofőrök jóók voltak, de még így is néha Mátéval mentettük meg a csoportot egy újabb fél órás kerülőúttól(a söfőr mögött ültünk rögtön)... nem igazán érettük hogy miért nem nézik a táblát, mert ha mi látjuk, nekik pláne kéne...na de nem lényeg. Mikor megérkeztünk. több órás várakozásra voltunk ítélve, amit a mínuszban és hóesésben máshogy nem lehetett bírni csakis alkohol bevonásával... borzalmasan unalmas volt, de amint felmelegített minket a bacardi lemon, már szállhattunk is fel a buszra, hogy elfoglalhassuk a szállást. A szállást, amivel abszolút meg voltam elégedve. Igazából azt kaptuk amit vártunk és amiért fizettünk... 6 ágyas szobák, egy külön háló, egy emeletes ágy a bejárati ajtó mellett(ebből voltak gondok, de azt majd később) és egy széthúzhatós ágy a nappaliban. Jól felszerelt konyha, korrekt fürdőszoba, borzalmasan szutyulka kis szar wc... tolatva kellett bemenned és magadra húznod az ajtót ha rá akartál ülni, mert bent nem lehetett már megfordulni... továbbá tágas erkély ami hűtőnek funkcionált nálunk + a fölösleges ajtókat ott tároltuk. (a kötelező házimunkákkal voltak sajnos problémák, nem nagyon akart senki sem mosogatni, volt akinek egy villát berakni a mosogatóba nehézséget okozott... Kipakoltunk, akklimatizálódtunk, borzalmas vacsit főztünk(portészta) amit fel kellett javítanom különféle kiegészítőkkel, és vendégeket fogadtunk...tehát az ismerkedés már az első este elkezdődött(biztos voltam benne hogy a mi szobánkban lesz a legtöbb "buli", ami így is lett). Elég erős kezdés volt ám az első este, talán túl közvetlenre vettem a figurát magamhoz képest, és ez mint később kiderült nem mindenkinek tetszett. Az tuti hogy a folyosón fejen próbáltam állni, amiból majdnem gerinctörés lett mikor átbillentem. Nehéz volt a másnap reggel, de Nimi papa ágyba hozta a kávét és a saridont, melyek átsegítettek a világ egyik legroszabb dolgán, a buli utáni ébredésen... Emlékeim szerint az volt az a reggel, amikor komolyabban rákaptam az instant teára :) egy decemberben lejárt tescos porteáról beszélek, ami csak nekem ízlett, 3-4 nap alatt be is pusztíottam, igazából bevallom az nagyon hiányzik... A sielés(hogy arról is írjak már valamit) elég jól ment, kb úgy az 5. napig, mert onnantól szenvedtem mivel komolyabban megfájdult a sípcsontom a sícipőtől. Olyan iszonyatos pályarendszer volt hogy sosem voltam még hasonló helyen, pedig jó pár síterepen tettem már tiszteletem. Különböző környező hegyekre minden gondd nélkül át lehetett csusszanni, de szerintem 2 hét is kevés lett volna hogy az összes páyát be tudd sielni. íme pár adat:

180 km sípálya
Max. magasság: 2750 m, szintkülönbség: 1100 m
Pályák: 10 fekete 37 piros 40 kék 17 zöld

hááá nóóóóóómáááális öreg? sztem tényleg képtelenség lett volna, de szerencsére meg sem próbálkoztunk vele. A társaság már a 2. napon kialakult, összerázódott, és kisebb nagyobb el és kimaradásokkal együtt is sieltük végig a hetet, ami újabb nagy élmény volt. Máté rengeteget fejlődött, és azt hiszem már elmondhatja magáról hogy tud bordozni :) A sielés végére már minden okkal lehettem rá büszke. Én sajnos fejlődni nem tudtam(pedig lenne még mit javítani a technikámon), nem arra tettem rá magam, hanem élveztem a sebességet, a száguldást. Meglepő módon egyszer sem estem el, és ez nagyon bosszant...hosszú évek óta se korival, se síléccel nem tudok elesni, pedig tényleg volt hogy nagyon engedtem neki :)

Legkedvesebb síemlékem közé tartozik amikor egy lezárt pályára bukkantunk, ahol csak mi 8an voltunk, és előttünk szinte senki nem is volt rajta, szűz hó, amit akarsz, gyors pálya, fülemben szól a Tudom hogy szeretsz titokban a hs7-től és én csak hasítok lefelé és hangosan énekelem a számot...leírva nem adja vissza, de elmondhatatlan érzés volt. :)

Voltak sajnos(vagy nem sajnos...sosem lehet tudni) meghiúsult programok is a 10 napban...

A kedvenc estém amikor elhitették velünk, hogy lesz hófoci, már felöltöztünk és lefújták(mondván hogy lesittelték azt a srácot aki a labdát meg kapukat hozta volna). Persze ettől függetlenül kimentünk a pályára, és elkezdtünk tepsipopsival csúszkálni, először egyedül, majd 2-en, 4-en 8-an, 10-en sorba kapaszkodva, előre fele, háttal, ide veszed- oda teszed és már mész is(szente g)... őrült jó volt.


Mikor meguntuk kb 15-20an összeálltunk és elkezdtünk énekelni ami épp eszünkbe jutott, a viszki7up meg a becheralmalé járt körbe, mi pedig legalább egy fél órát ott énekeltünk, hatalmas hangulatot teremtve, ha jól emlékszem volt hogy még tapsot is kaptunk a környező házakból :) ázva fázva felpörögve egy 3 óra havas mókázás után mentünk csak vissza a szállásra.
Szomszéd 6os lányos szobával nagyon jóba lettünk, így utolsó napokban már leginkább ott "laktunk", de volt olyan is hogy meghívtuk őket mátéval reggelizni amit magunk készítettünk. Nimcsi minden reggel 5 kor kelt hogy a 7kor nyitó pékségnél első legyen a sorban(legalábbis mindenki így tudta:) és hozzon nekünk finom friss baguettet. Külön elszámolást vezetett, mert mások is rendeltek tőle reggelire, volt hogy 20 baguettet és 10 croissantot kellett hoznia, de nagyon lelkesen és precizen csinálta ahogy azt tőle már eddig is megszokhattuk.

A délutáni kávé cigi kombók nagyon hiányoznak, szerencsére vittem jobbfajta INSTANT kávét, így amikor már elfogyott a 2in1-ben vagy 3in1-ben mindenkinek, én lettem a kávé felelős.
Voltak még hülyítések, hogy lesz buli, már a hajam zseléztem lefújták, volt szó pókerről, de sztem az asztal annál volt akinél a foci kapuk vagy nem tudom, ha jól emlékszem a 4 beigért dologból egy sikerült nekik. Persze ez nem von le semmit az értékéből hogy ők megpróbálták...
Nehéz leírni az élményeimet, mert amik maradtak azok nagyon intenzívek, a másik peddig hogy már lassan 2 hete volt.

Egyik este aztán összejött az a híres nevezetes magyar buli(a 4/1), jópofa volt hogy a szórakozóhelyet a magyarok kedvéért nyitották ki(majdnem csak magyarok voltak), sajna ott lent nem tudtam kontrollálni magam, és a francia árszínvonal leszívta a pénztárcámat rendesen...
Még az is megmaradt a bulival kapcsolatban hogy valami mocsok szemét megpróbált belém kötni, de nem hagytam magam provokálni...

Utolsó este csináltunk egy avtivity partit ami nagyon jól sikerült, rengeteget röhögtünk, parodizáltunk, próbálkoztunk mutogatni több-kevesebb sikerrel... a legjobbak a nimródos mutogatósok voltak (Nimi reggel 5kor lemegy a pékségbe baguettért, és a Nimcsi szexi pózai a hegyen) Az utóbbit Mátéval sikeresen abszolváltuk.

Összegezve tényleg fantasztikusan éreztem magam, jót síeltem, óriásiakat buliztunk(minden nap kb) és jó pár csodás embert megismertem, akikkel biztosra veszem hogy tartani fogjuk a kapcsolatot. Továbbá az sem utolsó dolog hogy véglegesen eldőlt bennem hogy tényleg erre vágyom most, tényleg főiskolára kell mennem...már csak drukkolok hogy fel is vegyenek...
Örök élményekkel gazdagodtam, köszönöm magamnak hogy elmentem, és mindazoknak akik felejthetetlenné tették azt a 10 napot.