Különös Szilveszter (sehol egy hóember)

Elmúlt egy remek év, és máris itt vagyunk 2009-ben. Ilyenkor sokan fogadalmakkal, ígéretekkel bombázzák saját magukat, én semmi ilyennel nem készültem!

Egy fontos dolgot fogadtam meg magamban, boldog leszek, és élni fogom az életet, nem törődve minden apró kis hülyeséggel. Azt hiszem ez több mint elég! Na meg persze mégha kicsit elkésve is(4év), megpróbálok jelentkezni főiskolára.
Ennyit a rövid távú tervekről, távolabbi tervek meg álljanak csak távol tőlem(egyenlőre). Jó messze elhesegettem őket. Hiszen éppen ez a rohanó világ, az idő ijesztő múlása mutatja, hogyha gondolkozol és tervezgetsz, lemaradsz mindenről, és elfelejtessz élni, élvezni az életet. Éppen csak hogy egy kicsit nem figyeltem oda, és máris felnőttem. Amit csak abból a szempontból sajnálok, hogy több kötelezettség hárult rám, de bizonyos szempontból jobb így élni! Nem a családod, szeretteid nyakán élsz, hanem saját magadat tartod el, magadért vagy felelős(egyenlőre senki másért). :)
Ha esetleg újra Otthon fogok élni, nagyon jó lenne ezt megtartani. Aztán ki tudja mennyire fog sikerülni, az tény hogy tanulás mellett nem túl egyszerű dolgozni, és még egy kicsit élni is, de kiváncsian várom. Egy bizonyos, ezt a 1,5 évet senki nem veheti el tőlem, és bebizonyítottam legfőképpen magamnak, hogy képes vagyok bármit elérni!

Ugyanakkor arra is 2008 döbbentett rá, hogy mennyi de mennyi mindent kell még tanulnom(barbi ne mosolyogj) az életben. Új embereket megismerni mindig csudi jó, részben ez vezérel a főiskola felé is. Elvesztettem pár fontos személyt, társat, de ugyanakkor Isten ad és elvesz alapon sok újra tettem szert.
Örök szabály lesz szerintem számomra, hogy nem szabad keresni, hisz a sorsod úgyis rádtalál. Úgy érzem velem most ez a helyzet. Sőt talán mindig is így volt.

Ha számvetésbe kezdtem befejezném már és ezzel búcsúztatnám el végleg 2008-at, borzalmasan kezdődött, elveszítettem a szívemhez addig legközelebb álló személyt, majd rá egy hónapra félig meddig a családomat is. Én 3at, Ők 21 évet tudtak le maguk mögött. Hogy mardjunk a havi rendszerességű traumáknál, májusban 13 év után Alfi is itt hagyott minket. :(
Kevesen tudják hogy mennyire borzalmasan érintettek ezek, mégha nem is mutattam.

Majd jött egy rossz csere a hotelben, és életem első felmondása, életem legszarabb munkájától szakadtam el reményem szerint örökre. Jött a valaha volt legszebb nyaram, barátok, bulik, fesztiválok fesztiválok hátán melyeknek összes apró pillanatai máig bennem élnek, és sosem fogom feledni. Nyár végén újabb búcsú nagyszabású kereteken belül, egyik kedves barátomnak egy félresikerült szerencsepróba után 1 hónap kellett míg újra munkába és életbe rázódtam itt, és az éjszakai élet után a véletlen folytán megtaláltam azt a munkahelyet ahol jól érzem magam.

Most mindenki azt gondolhatja hogy itt élek kint távol mindenkitől, és nem tudok spórolni, akkor meg minke vagyok itt!?. Leszarom már. Megváltoztam. És örülök hogy ÉLEK!
2008 végére még egy nagyonis említésre méltó esemény...nem is tudom hogy írjam... Bízom benne hogy nem csak Mónika és Chandler olyan szerencsés hogy elmondhatja magáról hogy a barátja egyben a párja is. Az biztos hogy régi álmom válna valóra... 2009 (többek között) erre is fényt fog deríteni...

Pár szót még a szilveszteri buliról... awsome, legend... wait for it... dary!

Tényleg tök gáz de kifogytam már a jó kis magyar jelzőkből. Életem egyik legjobb bulijai közé sorolnám(volt már jó pár), de ez megintcsak különleges volt mivel számomra amennyire borzalmas a Karácsonyt távol a szeretteimtől tölteni külföldön, annál fantasztikusabb a szilvesztert egy idegen országban múlatni, új emberekkel, barátokkal.

Továbba maga a hely miatt volt még különleges.
Egy templomban voltunk! Church! Akit érdekel KATT IDE a virtuális látogatáshoz.
(Main bar, gallery, club A, club B)


Nem akarok róla tovább áradozni, biztos elhiszitek nekem hogy szavakkal elmondhatatlan élmény volt.

Bevallom enyhén illuminált állapotban kint cigiztunk és Dave-el és barátnőjével Anna-val ért az Újév, majd még a visszaszámlálásra épp hogy vissza tudtunk rohanni, de amit akkor láttam káprázatos volt. 3.....2......1......0..... pukkanak a pezsgők, zene, kisebbfajta tüzijátékok durrantak, majd a templom tetejéből több száz vagy ezer vagy mittudomén mennyi színes lufi hullott ránk... gyönyörű volt, csoda hogy nem érzékenyültem el. (biztos van aki ismeri a reklámot amikor jönnek a labdák, sony)
Aztán le a többiekhez, ölelgetések, puszik jobbra balra, és még 3 óra önfeledt tánc, amíg a buli véget nem ért.
Ez volt az én remek szilveszterem! Remélem mindenkinek csodásan telt!
Minden drága "olvasómnak" nagyon BOLDOG(csupanagybetű) és siekres Új Évet Kívánok!
semmi buék, mert azt utáljuk :)