Térdedhez nyomják nyálas orrukat a kutyák,
mikor ellhalgatnak a harangok munka után.
Narancsot esznek a tenyeredből a galambok,
mikor elhallgatnak munka után a harangok.
Rendőrsíp és mentőautó sikít,
Úgy fáj, hogy nem fáj nekem, sőt inkább felvidít.
Felkelsz s elalszol, keresztül vágsz a téren,
én ott leszek veled mindenütt, ahol megígértem.
Néha kevés itt a fény
De mégis otthon vagyok
Fújjon bármerről a szél
Én mindig ugyanaz maradok.
Néha kevés itt a fény
De mégis otthon vagyok
Fújjon bármerről a szél
Én mindig ugyanaz maradok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
az a buli tegnap este...
a tegnap esti buli...
lakásavató a főutcában?
ami összeköt minket... Vilmos a lófaszt, a barátság!
Ölel,ölel! (K)
Hát ez haláli :)
Amúgy áz igáááz!
Poros és régi már mint az országút, de örök! :)
Köszönöm a lehetőséget...
Megjegyzés küldése