"Az öreg egy emberre mutatott, aki a tér sarkában piros kiskocsija mellett állva pattogatott kukoricát árult.
– Az ott gyerekkorában szintén világot szeretett volna látni. Aztán inkább megvette magának ezt a pattogatott kukoricás kiskocsit, és most éveken át félreteszi a pénzt. Ha majd megöregszik, eltölt egy hónapot Afrikában. Nem értette meg, hogy az ember számára mindig megvannak a feltételek ahhoz, hogy azt tegye, amirõl álmodik.
– Inkább pásztornak kellett volna mennie – töprengett hangosan a fiú.
– Gondolt rá – mondta az öreg.
– De egy utcai árus valamivel több, mint egy pásztor. Az utcai árusnak van fedél a feje fölött, a pásztor pedig a szabad ég alatt alszik. Az apák szívesebben adják a lányukat egy utcai árushoz, mint egy pásztorhoz.Santiagónak a szívébe nyilallott, amint eszébe jutott a kereskedõ lánya. Ott, abban a kisvárosban bizonyosan van egy pattogatott kukoricás.
– Egyszóval az, amit az emberek az utcai árusokról meg a pásztorokról gondolnak, fontosabb lett számukra, mint a Személyes Történetük."
– Az ott gyerekkorában szintén világot szeretett volna látni. Aztán inkább megvette magának ezt a pattogatott kukoricás kiskocsit, és most éveken át félreteszi a pénzt. Ha majd megöregszik, eltölt egy hónapot Afrikában. Nem értette meg, hogy az ember számára mindig megvannak a feltételek ahhoz, hogy azt tegye, amirõl álmodik.
– Inkább pásztornak kellett volna mennie – töprengett hangosan a fiú.
– Gondolt rá – mondta az öreg.
– De egy utcai árus valamivel több, mint egy pásztor. Az utcai árusnak van fedél a feje fölött, a pásztor pedig a szabad ég alatt alszik. Az apák szívesebben adják a lányukat egy utcai árushoz, mint egy pásztorhoz.Santiagónak a szívébe nyilallott, amint eszébe jutott a kereskedõ lánya. Ott, abban a kisvárosban bizonyosan van egy pattogatott kukoricás.
– Egyszóval az, amit az emberek az utcai árusokról meg a pásztorokról gondolnak, fontosabb lett számukra, mint a Személyes Történetük."
1 megjegyzés:
"...Sem az azzony, sem az öregember nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy ő pásztór. Nyilván magukra maradt emberek voltak, akik már elveszítették az életbe vetett hitüket, és nem értették meg, hogy a pásztor végül is ragaszkodik a juhaihoz. Ő maga mindegyiküket jól ismeri: tudja, melyikük sántít, melyiknek lesznek bárányai két hónap mulva, vagy melyek a leglustábbak. Meg tudja nyirni és le tudja ölni őket.
Feltámadt a szél. A pásztorfiú ismerte ezt a keleti szelet:az emberek levanteinek hívták, mert egykor vele érkeztek a hitetlenek hordái is. Amíg nem járt Tarifában, eszébe sem jutott, hogy Afrika ilyen közel van. És ez nagyon veszélyes: a mórok ismét betörhetnek ide.
A levantei szél erősebben kezdett fújni. "Itt ingadozom a juhaim és a kincs között"- jutott eszébe. Választania kell a között, amihez hozzászokott, és a között, amit szívesen megszerezne. Itt van a kereskedő lánya is, de ő nem olyan fontos, mint a juhok, hiszen a lány nem függ tőle. Meg talán már nem is emlékszik rá. Bizonyos volt benne, a lány észere sem venné, hogy két nap mulva megjelenik-e ott vagy sem: az ő számára minden nap egyformának tűnik, ami azért van mert mert az emberek már föl sem fogják, mi minden jót mutat meg az élet, mialatt a nap az útját járja az égen.
" Elhagytam az apámat, anyámat és szülőfalum várát. Megszokták és megszoktam én is. A juhok ugyanúgy meglesznek nélkülem"- gondolta.
Nézte a teret onnan föntröl. Az árus tovább árulta a pattogatott kukoricát. Azon a padon, amelyiken az előbb az öregemberrel beszélgetett, egy fiatal pár ült és csókolózott.
- Az árus... - kezdte mondeni maga elé, de nem fejezte be, mert olyan erős lett a keleti szél, hogy az arcán érezte. Ezzel a széllel jöttek a mórok, ez igaz, de ez a szél hozza el a sivatag és az elfátyolozott nők illatát is. Elhozza azoknak az embereknek az izzadságát és álmait is, akik egy napon nekiindulnak az ismeretlennek az aranyért, a kalandért... és a piramisokért. A pásztor megirigyelte a szél szabadságát, és rádöbbent, hogy a szabadságot ő is megszerezheti magának. Ennek nincs semmi akadálya, csupán ő maga. A juhok, a kereskedő lánya és az andalúziai mezők mind csak lépcsőfokai Személyes Történetének..."
Megjegyzés küldése