Szerettem volna ha életem több mint valószínű utolsó napja az iskolapadban nem múlna el nyomtalanul....végül sikerült :D:D
Sajnos én kutya voltam ahoz hogy beöltözzek, de az is közrejátszott benne hogy elaludtam reggel, és nem volt időm.... Este mikor kértem Robit hogy jöjjön melltartóba suliba, nem hittem hogy tényleg ilyen hülye hogy be is vállalja :D A legszebb az volt mikor felvette még Krisztike miniszoknyáját! Hú de eszeveszetten ocsmányul nézett ki :D Iskola botránkozott, emberek hátrahőköltek...volt aki röhögött, volt aki megborzongott a látványtól... Én még mindig nem tudom melyikük közé tartoztam, de egy biztos, hogy fantasztikus volt, célját elérte...
Aztán még estére kaptam(tunk)egy kedves meghívás házibuliba! Ahol már 1000 éve nem voltam, kivéve ha nálam van, úgyhogy mindenképpen vonzó meghívás volt! Szuper volt! Sikerült megint bizonyítanom idegen társaságban :D smink és melltartó! Csak hogy ne érezzem magam kutyának! :D Aztán meg később jött a Kuncze Maci :D:D:D
Másnap reggel 0 alvás után kávé kávé után hogy egy órára már ne alaudjak el(a felkelési szokásaim miatt), go ballagás, buli után, félig meddig még becsípve! Csudálatos volt! Mibe másba mint újpest mezbe mentem be! Nem gyengén néztek ki az emberek a saját sulimból(volt)! De senki nem mert szólni, pedig azért vettem fel hogy szóljanak!
Volt sírás, nevetés, búcsúzkodás! Szar volt! Mert azért mégis szép időszak volt, teli szép emlékekkel, baromkodásokkal, és jó fej emberekkel! És hát jól esett az is hogy páran mondták hogy hiányozni fogok! Nekem is ők, meg talán az egész közeg! Minden nap nehezen mentem be, de mégis titkon szerettem bejárni! Kicsit félek ezekután mi lesz! Remélem az életem a terveim szerint fog alakulni! Mindent meg fogok tenni ezért....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése